A Jókai Színház Neil Simon-előadása, Az utolsó hősszerelmes nagy sikert aratott május 25-én este a XXI. Melphomena Tavrii Nemzetközi Színházi Fesztivál zárónapján. A békéscsabai csapat tagjai tapasztalataikat összegezték és a khersoni vendéglátókat méltatták.
Dr. Merő Béla kapcsolata az ukrán színházzal a fesztivál történetének 21 événél is régebbre nyúlik vissza, hiszen Kherson és Zalaegerszeg a ’80-as évektől testvérváros, és ’90 óta rendszeresen járt ki rendezni. A Khersoni Megyei Akadémiai Zenés és Drámai Színházban darabok egész sorát állította színpadra. A Képzelt riport egy amerikai fesztiválról című előadással kezdte, az Én és a kisöcsém rendezése elnyerte Az év legjobb zenei előadása díjat, bemutatta a Gólyaszanatóriumot, Moliére Képzelt betegét, a Montmartre-i ibolyát és Feydeau vígjátékát (Bolha a fülbe), később zsűrizni hívták.
A rendezőtől megtudtuk, hogy Alexander Andrijovics Kniga ’89-től a színház igazgatója és a nemzetközi fesztivál alapítója.
- Itt nem a versenyszellem a lényeges, a fesztivál alapvető célja kezdettől a színházi barátság és találkozás drámaírókkal, színészekkel, tervezőkkel. Napközben konferenciákat tartanak, este játszanak a különböző társulatok – mondta Merő Béla.
Knigának nagyon tetszett a békéscsabai előadás, rögtön utána hangsúlyozta, hogy megértette Csurulya Csongor rendezői koncepcióját: a nő terápia a házastárs számára, és a közönség is pozitívan állt hozzá a darabhoz, teltház előtt játszottak.
- Külön öröm volt számunkra, hogy a színészi játékot sokan méltatták. Szakemberekkel, kritikusokkal beszélgettem, megegyeztünk abban, hogy a művészek találkozása minden korban nagyon fontos – összegezte tapasztalatait Merő Béla.
Csurulya Csongor, Az utolsó hősszerelmes című előadás rendezője arról számolt be, hogy a házigazdák szakmai és emberi szempontból mindent megtettek, hogy a vendégek jól érezzék magukat, elkényeztettek mindenkit.
- Nagyon hasznos volt más típusú színházi látásmódba betekinteni, más stílusjegyeket látni, más nyelvezetet megismerni, mint ami mifelénk szokás. Annak ellenére, hogy erősen szövegközpontú az előadásunk, kivetítőn ment a fordítás és a hazai intim kávéházi környezet helyett egy nagyobb, 150-200 férőhelyes térben játszottunk (az itteni Vigadóhoz lehet hasonlítani), nagyon jól fogadták. A nézők valóban követték a darabot, nagyokat nevettek, óriási tapsot kaptunk – mesélte a rendező.
Németh Gabriella tavalyi Break the Chain! című különleges produkciójára az idén is többen emlékeztek, és ez nagyon jólesett Gabinak, aki tavaly előadóként, most rendezőasszisztensként utazott a csapattal.
- Le a kalappal a szervezők előtt, hogy ekkora fesztivált ennyi résztvevővel, programmal megszerveztek! Biztos sokszor fáradtak voltak, de soha egyetlen rossz szó nem hangzott el, minden kérésünket teljesítették.
Elég volt megemlíteni, hogy szeretnék látni a tengert, azonnal szerveztek autóbuszt. Fürödtek a Fekete-tengerben, hatalmas hullámok voltak, alig lehetett őket a vízből kirángatni.
– Nemcsak velünk voltak ennyire kedvesek, hanem mindenkivel. Az ukrán vendéglátás szuper volt. Az út a tengerre egy óra húsz perc. Én voltam az időjárásfelelős, minden nap nagy eső volt, egyetlen egyszer sütött a nap, 26 fokot mértek, akkor mentünk fürdeni – mesélte lelkesen Németh Gabriella.
- Persze nem nyaralás volt, munka akadt bőven. Tartottunk szövegösszemondó próbákat, ellenőriznünk kellett a bútorokat, kellékeket, de azért igyekeztünk minél több előadást is megnézni. Úgy gondolom, hogy ez nemcsak lehetőség, hanem kötelesség is egy ilyen alkalomnál. Moliére-t kijevi főiskolásoktól láttunk, pantomimból hagyományos és modern felfogást is, és voltunk kinn erdőben, tóparton, ahol egy Gogol-művet mutattak be nagyon különleges körülmények között. A színpadot az ott lévő fenyőfák köré ácsolták, igazi élő díszlet volt – idézte fel friss élményeit Németh Gabriella.
A Jókai Színház produkciója volt az utolsó előadás szombaton este, utána nagy záróparty következett. Másnap gyors pakolás, utazás a repülőtérre, indulás Kijevbe, onnan Budapestre, majd haza Békéscsabára, ahol hétfőn este már a Pszichót játszották.
Niedzielsky Katalin
Fotó: Nyári Attila/A-TEAM
