Amikor régi barátok hazajönnek, öleléssel köszöntik egymást, örülnek a találkozásnak. A vidám, családias hangulat komoly munka kezdetét jelentette április 22-én a Békéscsabai Jókai Színházban, ahol még nem zárult le az idei, de máris a következő évad nyitó premierjére készül a társulat. A 2016/2017-es szezonban öt felnőtt színházi bemutatóra várják a közönséget, az elsőre, Örkény István Macskajátékára szeptember 2-án. Orbánné szerepére sikerült az örökös tagnak számító Felkai Eszter Jászai-díjas színművésznőt – kilenc éves távollét után – újra „elcsábítani”. Az előadást rendező Juhász Róza szintén örömmel tért vissza szülőföldjére. (Niedzielsky Katalin tudósítása)
Az olvasópróbán Seregi Zoltán igazgató üdvözölte és mutatta be a szereplőket, akik – mint mondta – „vendégek is, meg nem is”. Orbán Béláné nővérét, Gizát az immár békéscsabai Fodor Zsóka játssza, Paulát Kovács Edit. Egérke figurájára Tarsoly Krisztina érkezik Budapestről, Ilust Liszi Melinda kelti életre. Cs. Bruckner Adelaida szerepére a Szegedi Nemzeti Színházból Markovits Bori kapott meghívást. Csermlényi Viktort Mészáros Mihály alakítja, Józsit Presits Tamás, Nagy Róbert a pincér, Jároli Helga szh. az ápolónő szerepét formálja.
A sarkadi születésű Juhász Róza csoportos szereplőként már játszott a csabai teátrumban, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1984-ben diplomázott. Több vidéki és fővárosi színház tagja volt, jelenleg a Magyar Színház művésze, az utóbbi időben szívesen rendez. Elmondta, hogy Kovács Edit Békéscsabán volt iskolatársa, Fodor Zsókának, Markovits Borinak és Felkai Eszternek régi jó ismerőse.
– Nagyon örülök, hogy hazajöhettem, és külön köszönöm ezt a szereposztást. Örkénynek hálás vagyok, hogy remekműve igazi női darab, ami nem gyakori, nagyszerű szerepeket kínál, nem véletlenül világsiker, készült belőle Makk Károly filmje – mondta a rendező. Majd azzal folytatta, hogy szívesen dolgozik együtt Libor Katalin díszlet- és jelmeztervezővel, mert a két szakterület összhangja, a tér szabadsága rendkívül fontos.
A két részes tragikomédiában Orbánné a centrum, a szereplők körülveszik, biztosítani kell a játéktér átjárhatóságát. A hatvanas években játszódó történetet először 1971-ben a Szolnoki Szigligeti és a Pesti Színház mutatta be. Akkor nagy hangsúlyt kapott az előadás homogenitása, a fekete-fehér-szürke színek domináltak, kiemelve a karaktereket – tájékoztatta Juhász Róza a színészeket. A próbafolyamat során rengeteg információval látja majd el a szereplőket, viszonyokról, helyzetekről, cserébe kreativitást, véleményt, önálló munkát kért.
Kérdésemre, hogy milyen rendezői ars poeticával kezeli a darabot, Juhász Róza a következőket emelte ki:
– Nem akarok okosabb lenni, mint a szerző, a művét alapnak tekintem. Abban hiszek, hogy minden darabot abban a korban kell tartani, amelybe beleszületett, mert megvannak a maga társadalmi vonatkozásai, szociális összefüggései, jellegzetes figurái, adott, hogy melyik szereplő milyen réteghez tartozik. A hatvanas évek vége felé járunk, és azok a kapcsolatok másképpen működtek, mint a maiak. Ha kivesszük a darabot abból a korból, amelyben íródott, a kapcsolatok elveszítik a lényegüket, és az üzenet is sérül, amit az író a művébe beleírt. Tehát az alapmunka adott, ahhoz jönnek a kiegészítő kellékek – az ilyen rendezés híve vagyok. A szerző éppen attól remek, hogy műve az adott koron keresztül ma is aktuális, érvényes, nem kell hozzányúlni, átírni, nem szabad csonkítani, torzítani. Ugyanakkor nem vagyok teljesen a kísérlet ellen, csak az egy másik cél, másik rendezés.
– Én tényleg komolyan gondoltam, hogy visszavonulok, azt hittem, vége a színháznak – hangsúlyozta Felkai Eszter. – Sokszor hívott, ajánlott szerepeket Fekete Péter is, de nem akartam elfogadni. A kinevezése napján Seregi Zoltán azt mondta: tervezik a Macskajátékot, de meg sem kérdez, mert úgysem akarok jönni. Gondolkodási időt kértem, aludtam rá, elolvastam, és megdöbbentett, micsoda remekmű! Mennyi fantasztikus szerep, és ez az Orbánné! Közöm van hozzá, ezért vállaltam el. Ilyen lehetőséget nem lehet visszautasítani. Felhívtam hát Seregit, s kértem, adja ide nekem a szerepet. Persze annak külön örültem, hogy hazajöhetek.
A művésznőtől azt is megtudtam, hogy a délelőtti olvasópróba előtt fotózással kezdte a napot. A belvárosban készített képeket, a templomokról, a városházáról és annak udvaráról. Felidézte a régi városházi estéket, a Mirandolina és a Szentivánéji álom előadásait, a felvételeket majd budapesti otthonában nézegeti. Aztán újra a Macskajátékról beszélt, vallomása legyen a végszó!
– Erre a szerepre nekem szükségem volt. Hálás vagyok Örkénynek ezért a remekműért és a Jókai Színháznak a felkérésért. Nagyon komolyan készülök, nem akarok a közönségnek csalódást okozni. Mindazt szeretném átadni, ami összegyűlt bennem az életem során. Remélem, érzik majd…
Niedzielsky Katalin
Fotó: A-Team/Ignácz Bence
