A május 9-én látott előadásról szerzett benyomásait öntötte szavakba kedves nézőnk
Bartus Gyula ezzel a pszichodrámával, melynek utópikus víziója paradox módon figyelembe veszi a valóságot, ismét megerősíti Jászai-díjának érdemét!
Nemcsak gondosan és kimerítően kutatta a személyiségek és az események leírását, hogy elérjen egy nagyon érdekes vízióhoz, amelyben tükröződik egy különös forradalom, nem a francia, ami vérrel árasztotta el Párizs utcáit: az író látomásként tekintett Marie Antoinette-re, nem isteníti őt, csak az események által megrázott lélek kémiáját elemzi egy másik jövő világában.
Még a kis termek is rejtenek nagy titkokat… fehér vitorlákkal szőve, feldíszítve, és nagyszerű színészekkel, akik magukkal ragadóan játsszák el szerepeiket, az emberi lét témáiban.
Rendkívüli filozófiába és reflexióba burkolózva, különösen akkor, amikor Fehér Tímea (Marie Antoinette) és Monsieur Három az Egyben (Csomós Lajos) előadnak a darabban. Nem feledkezve meg a fiatal lélek könnyed táncáról sem, aki karcsú, mint egy hattyú, és nimfaként lebeg, ahogy a múltját felvonultatja előtte.
A titkos szerető gróf (Beszterczey Attila) az utolsó pillanatokban jött, hogy gyengédséggel és csókokkal árassza el, melyek még jobban táplálták hitét, hogy lelki békével lépjen át a túlvilág kapuin. Tehát, ez előadóművészek azonnal bevisznek minket egy a börtön alagsorába, egy klausztrofób légkörbe, amelybe önként beleolvadunk a színészek következetes és kifinomult beszéde és mozgása révén, olyannyira, hogy a klasszikus díszletek egyáltalán nem hiányoztak,
mivel belevágtunk Marie Antoinette varázslatos retrospektív forgatagába és egy kitalált jövőbe.
A francia forradalom valóságában vagy a képzeletében ránk váró világ víziójává alakította, de ez a futurisztikus gondolat zavarba ejt minket, elgondolkodtat arról, hogy mi vár ránk… Egy olyan létezés, amely a hangyák vagy a méhek világára hasonlít majd, ahol mindenkinek megvan a maga feladata, és a közjog törvényei lesznek, királyság vagy zsarnokság nélkül.
Amíg a halál titkát fel nem fedezzük, mindig az isteni hitnek leszünk kitéve.
Ahogy öregszünk, egyre tisztábban látjuk a dolgokat, ez természetes, így kell történnie, de ez a látásmód túlmutat a megértésen, és más horizontokra nyitja meg a szemünket.
Köszönjük!
A darab tartalma senkit sem hagyott közömbösen, de ha véletlenül valaki elszenderedett az előadás alatt, a három szimbolikus egymást követő és fülsiketítő ütés kétségtelenül felébresztette volna.
Beghdadi Badri
A kiemelt képen: Fehér Tímea színművész
Fotó: jokaiszinhaz.hu
