Ez is negyvennyolc címmel Bartus Gyula, a Békéscsabai Jókai Színház művésze színdarabot írt 1848-49 Békés megyei eseményeiről. A drámát felolvasószínházi keretek között szerdán mutatják be a Csabagyöngye Kulturális Központban. A drámaszerzőnek tett föl kérdést a Présház Hírportál.
– Művész Úr, Ön eredetileg 2008-ban, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 160. évfordulójára szerette volna megírni a darabot, ám akkor nem írtak ki egyetlen pályázatot sem ilyen témájú darabok bemutatására. Miért érdemes ma tisztáznunk, hogy az akkori politikusi garnitúra mely okokból szégyellte 1848-at? Az Ön drámaírása már menet közben közösséget alkotott. Miért vonz ma is embereket, s késztet erőfeszítésre Petőfiék szabadságharcának emléke? Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Található-e még Békésben olyan művelődési kincs, amelyet ki kell emelni a feledés homályából?
– Úgy gondolom, hogy egy nagyobb közösség, egy ország, egy nemzet becsülete azon múlik, hogy önmagát mennyire becsüli. Mennyire van tisztában a saját, múlt-béli tetteivel, művészeti, tudományos, kulturális értékeivel. Mennyire büszke önmagára és mindarra, amit az emberek, az emberiség javára cselekedett. Mennyire értékeli a saját történelmét, dicsőséges korszakait avagy mennyire becsüli meg a holtakat akkor is, amikor a győztes utókor átszínezett történelemtanításaiban lejáratni akarja, önmaga győzelmének igazolása végett a nemzetvesztő időszakainkat. Ugyanezt lebontva egyénekre: Ha egy nemzet fia öntudatos és büszke a tetteire, ha önmaga előtt becsületesnek érzi magát, akkor mások is, a Nagyvilágban úgy tekintenek rá, mint egy büszke és öntudatos nemzet képviselőjére.De ha egy nemzet képviselője csakis ármánykodásairól ismeretes, akkor természetszerűen úgy tekintenek rá, mint egy ármánykodó nemzet, ármánykodó egyénére. Ezért legyünk büszkék arra, amit a múltban teremtettünk, amit az emberiség szolgálatában cselekedtünk. Természetesen az 1848-as eseményekről nagyon sokféle értékelést lehet már manapság olvasni és így, megírni is. Lehet arról olvasni, hogy az 1848-as, magyarországi és bécsi események azt a célt szolgálták, hogy a Monarchia szétszakadhasson, darabjaira hulljon… amit akkor, ugyan a külső erőknek nem sikerült elérniük, mert leverték a forradalmat. De később, az I. világháború és az azt követő Trianon, már beteljesítette ezt a célkitűzést… De mégis, nagyon sok egyszerű ember életébe került addig is mindenféle, első sorban pénzügyi és kereskedelmi és az azzal összefüggő politikai eseménysorozat. De, lehetetlenség, hogy a saját hősi halottaink előtt ne tisztelegjünk, és ne emlékezzünk meg arról, hogy a saját nemzetünk fiai az életüket áldozták a nagy politikai játszmákban. Lehetetlenség, hogy ne kerüljenek haza Itáliából a hősi halott fiaink a pincék mélyéről, akik az I. világháborúban életüket adták ezért a hazáért. És, életüket adták fiaink az 1848-as forradalmi eseményekben is, akik, például Arad ostrománál szolgáltak. Sohasem fogok egyet érteni olyan politikai hatalmasságokkal, akik titkolni akarják előttünk a múltunkat, történelmünket és lejáratni akarják a nemzet fiainak életét, akik, most mindegy milyen küldetéssel, de életüket áldozták és föláldozták őket a hazáért.
Forrás: Présház Hírportál
