Nemrégiben színházunkban láthattuk vendégül a Magyar Művészeti Akadémia Szegedi Regionális Munkacsoportját, programjuk része volt Zalán Tibor Idegenek és ismerősök című stúdiódarabjának megtekintése is. Néhány MMA-tag írt néhány sort virtuális vendégkönyvünkbe – engedjék meg, hogy ezt megosszuk Önökkel!
Nagyon izgalmas, tartalmas, szép napot töltöttünk Önöknél. Soha nem jártam a színház belső, hátsó berkeiben, remek volt látni, tanulni ezeket a kulisszatitkokat. Nagyon szép az épület, és nagyon kedves volt mindenki. Hogy az estét egy húsbavágó darabbal koronázták meg, az már mindennek a teteje volt. Elgondolkodtató, sok kérdést feltevő, nagyon is aktuális, a művészeket érintő előadás volt, remek fiatal színészekkel, nagyon jó volt ezt látni, részese lenni. Élmény, amit örökre viszek magammal. Köszönöm a szeretettel teli, igazi békési vendéglátást, a szeretetet, otthon éreztem magam. Egészséget, sikereket, kívánok szeretettel Hauser Lilián Beáta, kárpitművész, grafikus
Miközben a Csabagyöngye Kulturális Központban és a város nagy templomaiban komolyzenei koncertek nézőjeként vagy karmestereként rendszeresen megfordulok, évek óta nem jártam a Jókai Színházban. Várakozással tekintettem az Idegenek és ismerősök premierje elé, mivel már az ötletet is nagyszerűnek tartottam, hogy a Jókai Színház a komoly Munkácsy-kultuszt ápoló Békéscsabán, a városhoz és a társulathoz drámaíróként kötődő kiváló alkotótól, Zalán Tibortól színdarabot rendel, melynek alapötlete a két zseni, Jókai és Munkácsy fiktív találkozása. A két eltérő egyéniség kitárulkozó beszélgetése, vitája alkalmat ad a szerzőnek, hogy a művészet feladatáról, művészsorsról, a karrier dilemmáiról, a magánélet és alkotói lét harmóniájáról vagy összeegyeztethetetlenségéről, a siker mibenlétéről drámai összeütközésükön fontos mondatokat adjon a két szereplő szájába, ezzel komolyan elgondolkoztassa a nézőt. Lényeges szerepe van a szövegben és a színpadra állításban a humornak, mely a súlyos tartalom befogadásának feszültségét kellő mértékben oldja. Miközben az életrajzi vonatkozások mindkét művész esetén abszolút pontosak, az életesemények mögötti dráma kibontható azáltal, hogy a fiktív helyzet lehetőséget teremt a kíméletlen szóváltásra, a nyers őszinteségre. Másrészt: nem könnyű színpadra állítani egy darabot, melynek nincs cselekménye, az egész szöveg mindössze két szereplő egyetlen, hosszú párbeszéde. Herczeg T. Tamás rendezése a szituáció abszurditásából indul ki, a szűk keretek között abszurd színpadi megoldásokkal támogatja-erősíti az alapanyag drámaiságát és humorát. A realizmustól való elrugaszkodást pontosan valósítják meg a szereplők. A remek darab, az értékes előadás, a színház elegáns miliője, a Munkácsy Múzeum tartalmas, korszerű és látványos kiállításai és a napfényes belvárosi séta élménnyé tette a békéscsabai másfél napot. Gyüdi Sándor
Szabad asszociációk
Zalán Tibor: IDEGENEK ÉS ISMERŐSÖK
- drámája nyomán
„ÁTLÉNYEGÜLÉS”
Jókai és Munkácsy.
Képek.
Önarcképek.
Önarcképek?
Keresés?
Keresés.
Helyük a teremtett világban. Két arc az organikus és végtelen történeti szövetben.
Rejtekhelyeik a művészet világában.
Helyük a művészeti térben. A művészet bennük?
Mikrokozmosz a makrokozmoszban.
Képek ők egy egymás által festett/leírt képben?
Álmodják ezt a világot, – egymás világát? Vagy Valaki Őket álmodja ebbe a világba…?
Árnyképek, szellemképek, sziluettek. A káprázat pillanatképei.
„Tükör által homályosan.”
Tükör.
A színpad közepén áll. Csak ritkán néznek bele.
Mégis fontos elem. Kapu.
Mögötte egy másik dimenzió – világok közötti tér.
Mindketten rajta keresztül lépnek át a téren- és időn kívüliségbe…
Közelebb a teljességhez…?
Reflexiók, rétegek, évgyűrűk – életművek – rajzolata a tükörképekben.
Útkeresés a tükörlabirintusban.
„Tükörbe sokáig kell nézni, sokszor és sokáig, amíg végre megismeri az ember igazi arcát. A tükör nemcsak sima ezüstlap, nem, a tükör mély is, mint a tengerszemek a hegyekben, s aki nagyon figyelmesen hajol (…) felülete fölé, egyszerre a mélybe lát, s mindig új mélységeket lát, s mindig messzebb dereng az arc, mely a tükör fölé hajol, s mindennap lehull egy álarc az arcról.” (Márai Sándor)
Átlényegülés.
A tükör világának részesei lettek. Egy virtuális csendélet díszletei.
Utóirat:
„A tükör csapda az ördögök fegyvere
A világ szebb felét eltakarod vele,
Kislány. ne higgy a tükrödnek
Higgy inkább nekem…”
(Demjén Ferenc: Tükör)
Vadász Bence DLA
építész
Örömmel veszek részt a Szegedi Régió munkájában, mert olyan programmal csábítanak, amik érdekelnek, és csak errefelé kaphatok meg. Tavaly Makón jártunk, most meg Békéscsaba fogadott minket szeretettel.
A vendéglátók kedvességét és a színvonalas programot egy premier koronázta meg. Köszönet érte.
Nagyon szép és igényes a színházatok, drága kollégák. (Még a stúdiószínház nézőterén is kaptunk levegőt.)
Az előadás pedig izgalmas játékot, továbbgondolni valót adott nekünk – különösen, hogy délután közel kerülhettünk Munkácsy relikviái, képei és történetei által az előadás egyik szereplőjéhez. Gratulálunk a játszóknak – Gerner Csabának, Czitor Attilának és Kövesdi Kornéliának – az élvezetes játékért. Élmény volt.
Az előadás minden közreműködőjének jár a gratuláció. SOK SIKERT NEKTEK!!!
Szeretettel: Császár Angela
A kiemelt képen az Idegenek és ismerősök próbajelenete: Herczeg T. Tamás rendező, Gerner Csaba (Munkácsy) és Czitor Attila (Jókai Mór)
