Seregi Zoltán rendezéséről Szilágyiné Szabó Ágnes írt tudósítást
A Békéscsabai Jókai Színház új produkciója, a Hamletrock, Shakespeare klasszikusának különleges, zenés adaptációja. Az előadás rendezője a teátrum igazgatója, Seregi Zoltán Jászai Mari-díjas művész, aki a veretes darabot frissebb, modernebb megközelítésben vitte színpadra, miközben az eredeti mű szellemiségét igyekezett megtartani, azt gazdagítani. A kortárs könnyűzene és két dramaturgiai „súlypont-áthelyezés” különbözteti meg a csabait a többi Hamlet-interpretációjától, nevezetesen Hamlet barátja, Horatio (Beszterczey Attila) fajsúlyosabb szerepet játszik a cselekményben. Nem csak a fiatal Hamlet támogatója, hanem voltaképpen a darab kulcsfigurája lesz, aki megbízza a Színészkirályt (Katkó Ferenc), játssza el az idősebb Hamlet szellemét, és hangolja a fiút a jelenlegi uralkodó, Claudius ellen. Horatio ebben az esetben olyan barát, aki a végzete felé löki Hamletet (nem mintha Shakespeare mesternél egyéb lett volna a végkifejlet), majd az instabil helyzetet lezárultával ő kapja meg a koronát.
Egy különös megbízás – a Színész (Katkó Ferenc) és Horatio (Beszterczey Attila)
A megszokottól eltérően viselkedik a királyi pár is: Claudius (Lénárt László) nem zsarnok, hanem belefeledkezik új házasságába és régi szerelmébe, elhanyagolja a közügyeket, az udvar pedig nem az elnyomás alatt nyög, hanem a züllés jeleit mutatja. Gertrud más, sokkal finomabb szereplő: ebben a második házasságban végre olyan társ mellett lehet, aki igazán szereti, és ezt teljes személyiségével szeretné megélni. A felnőtt, külföldön tanuló fia most másodlagos – de ott van, büszke anya tud lenni, amikor szüksége van rá, és emelt fővel tud érte, mellette, helyette meghalni. (Kovács Edit végig átélten, gyönyörűen alakítja Gertrudot.)
A királyi pár, Claudius és Gertrud (Lénárt László és Kovács Edit Jászai Mari-díjas) és látogatóik, Polonius és Ophélia (Tege Antal és Kiss Viktória)
S ha már a színészi játék: a darab címszereplője a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tavaly végzett Juhász Bence kiemelkedik az előadásból, kiválóan tud együtt lélegezni a darabbal és a társulattal is, végig koncentráltan uralja ezt a nehéz szerepet: személyében tehetséges fiatal művészt ismertünk meg. Hamlet érzelmi hullámzását, „megőrülését”, cselvetését hitelesen tudja alakítani mind prózában, mind énekben.
Hamlet, dán királyfi szerepében: Juhász Bence mv.
Ne fukarkodjunk a dicsérettel másokat illetően sem: a fiatal szerelmespárt és Laertest is olyan művész alakítja, aki nagyjából egykorú a megformálandó szereppel. Kiss Viktória és Kopanyicza András is remekül helytáll, bizonyít az alakításával. Mivel Seregi Zoltán jól ismeri a társulatát, a művészek erősségeit, minden szerepre a legalkalmasabb embert választotta.
A fiataloké a színpad: Ophélia és Laertes (Kiss Viktória és Kopanyicza András)
Az előadás szövege Arany János fordítására támaszkodik, ám épp a megváltozott dramaturgia miatt tartalmaz más jeleneteket is, amelyeket – a dalszövegekhez hasonlóan -– Zalán Tibor írt. A kortárs szerző igazította a dramaturgiához a szöveget, s ez egyben intellektuális játékra is csábította, hiszem Shakespeare más műveiből, sőt más nyelvből, korból is keveredtek ide sorok.
A Hamletrock egyedi zenei világa nem teljesen rockos, inkább a közelmúlt sokszínű zenei stílusát fonja össze Shakespeare művével. Szűts István dallamai és motívumai a történet érzelmi vonulatát erősítik, a modern hangzás a feszesebb történetvezetés mellett még közelebb hozza a fiatalabb generációhoz a történetet. A második felvonás feszültsége nem igényli annyira a zenét, a néző szinte lélegzetét visszafojtva figyeli a tragédia tetőpontját.
Mivel a hangzás egyedi, a látványvilág inkább klasszikus maradt: Igaz-Juhász Katalin a középkort idéző, nagyon szellemes, a forgószínpad előnyeit kihasználó, de variálható díszlete Helsingör masszív falait mutatja meg, amelyeket minden oldalról víz vesz körül; Vesztergombi Anikó szép és igényes jelmezei pedig inkább Shakespeare reneszánsz világát mutatják.
Az előadás a fiatal színházrajongókon túl azok számára is új élményt nyújthat, akik jól ismerik Shakespeare művét, hiszen az újragondolt karakterábrázolás és a kortárs zenei elemek friss szemléletet hoznak a történetbe. A klasszikus és a modern kedvelőinek egyaránt érdemes ellátogatni erre a nem mindennapi előadásra: olyan produkció született, amely igazán méltó a figyelmünkre!
Szilágyiné Szabó Ágnes
Fotók: Nyári Attila /A-Team
