Szente Béla: Szárnyad árnyékában című történelmi játékának ősbemutatójával Békéscsaba újratelepítésének 300. évfordulóját köszönti a Jókai Színház. Az előadást, amely szinte az egész társulatot felvonultatja, Seregi Zoltán rendezi. A premier 2019. január 18-án lesz, november 20-án délután, a Jókai Szalonban megtartott sajtónyilvános olvasópróbán a szerző és a rendező ismertette a darabot és a színpadra állítás tervét. (Niedzielsky Katalin tudósítása)
Az évad egyik legkülönlegesebb előadásának nevezte Seregi Zoltán a készülő produkciót. Mint mondta, az évfordulós emlékezéshez egy igazi békéscsabait kért fel, és Szente Béla szép darabot írt, irodalmi nyelvezetűt, hömpölygő történetet, amelyben humor és dráma ötvöződik. Mivel különböző népcsoportok szerepelnek a történelmi játékban, a rendező ifj. Mlinár Pál koreográfust azzal bízta meg, hogy komponáljon a darabba népszokásokat, jelenítse meg a népcsoportok kulturális hagyományait, ünnepeit. Mindehhez illeszkednek majd az öltözetek, jelmezek és a zene.
Kétféle muzsika szól majd, a hagyományos népi, valamint az egyházi, templomi zene. Az evangélikus tótok azért jöttek ide a Felvidékről, hogy a vallásukat itt szabadon gyakorolhassák – magyarázta a direktor-rendező a történet lényegét.
– A koreográfiát öt pár táncolja, tehát a Balassi Táncegyüttes is bekapcsolódik az előadásba, ami a kulturális intézményeink együttműködésére újabb szép példa.
Szente Béla akár háziszerzőként is említhető, hiszen a Rigócsőr király (2003), valamint A kolozsvári bíró (2007) című mesejátéka hosszú ideig szerepelt a Jókai Színház repertoárján. A Csabai Színistúdió alapítója, művészeti vezetője évtizedek óta oktat fiatalokat színházművészetre. Hangsúlyozta, hogy örömmel fogadta Seregi Zoltán megtisztelő felkérését. A történelmi munkához úgy fogott hozzá, hogy meg kellett néznie, mi történt itt az 1700-as évek elején, „a történelmet tisztába kellett tenni, utána lehetett fogódzókat kialakítani”. Közölte: nem arról volt szó, hogy itt elnéptelenedett a környék, ezért idehozták a tótokat, hanem arról, hogy maguktól jöttek az emberek. Valahogyan elment a híre annak, hogy Csabán jó élni. Művében a három betelepítő ember sorsába próbált belebújni.
– El kellett hagyniuk a régi lakhelyüket, a protestáns hitük és az anyagi jobb lét miatt jöttek ide, erre a lápos, ingoványos területre, a sok szúnyog közé. Volent, Gyurkovics, Dunaj – így hívták ezt a három embert, ezek ma is létező nevek Csabán – emelte ki Szente Béla.
Végül arra is felhívta a figyelmet a szerző, hogy a szereplők tótul, magyarul, németül beszélnek, ami komoly kihívás elé állítja a színészeket, de azt kérte, hogy a színpadi beszéd ennek ellenére ne legyen erőltetett.
Az itt élő magyarok és a szlovákok találkozását akartam megírni, azt, ami a mi mai településünket eredményezte, s azt, hogy most itt ülünk együtt a színházban – fejezte be mondandóját Szente Béla.
A szereposztásnál feltűnő, hogy majdnem kizárólag férfiak játsszák az előadást, a társulat színe-java, többek között Tege Antal, Gerner Csaba, a Jászai Mari-díjas Bartus Gyula, Csomós Lajos, Gulyás Attila, Tomanek Gábor, Hodu József. A Színitanház férfi hallgatói közül is sokan színre lépnek, és néhány hozzátartozó (lány, feleség, özvegy) figurájában bukkan fel pár színésznő.
A különböző helyszíneket érzékeltető díszletet (ahonnan érkeznek, ahová jönnek a szereplők) és a népcsoportokra jellemző korabeli jelmezeket Juhász Katalin tervezi. A néphagyományok és zenék hitelességéért ifj. Mlinár Pál koreográfus és Rázga Áron zenei vezető felel.
Niedzielsky Katalin
Fotó: A-TEAM, Ignácz Bence
