A Békéscsabai Jókai Színház, és legfőképpen színházi közösségünk mindig is fontosnak tartotta a színházi háttérszakmák megfelelő megbecsülését.
Magyarországon talán az elsők között kezdtünk ezzel a gyakorlatban is foglalkozni. Természetesen ez csak úgy tud megvalósulni, hogy a színházban dolgozók is egy igazi alkotó közösségként tudnak dolgozni. A Karkithemia című monodráma színpadi megoldásainál, Tege Antal rendező, Vámos Zoltán, a színházi mozgóképkultúra szakembere és Egyed Zoltán díszlettervező megfelelő összhangban egymást inspirálva tudtak együttműködni a produkció létrehozása során. Az OISTAT, ami egy színházi technikusokat, szcenográfusokat és színházi, tervezőket tömörítő nemzetközi szervezet minden évben kiírja az úgynevezett TIP (Technival Invention Prize) elnevezésű pályázatot, melyre különleges, egyedi és innovatív színpadi technikai megoldásokkal várják a pályázókat a színházi szakma minden területéről.
Az alkotók úgy gondolták, hogy az említett monodrámában szereplő technikai megoldás érdemes lehet arra, hogy megmutassák másoknak az alkotásukat ezen a pályázaton keresztül. A rendezői koncepció szerint az antik görög drámákhoz hasonlóan kellett a kar jelenlétét exponálni, majd pedig a figyelem középpontjából kivonni. Mivel stúdiószínházi közegről van szó, ezért mindezt szűk térben kellett kivitelezni. A díszlet önmagában letisztult, ezért fölmerült annak lehetősége, hogy megpróbálják a díszlet mögötti teret és egy virtuális teret kombinálni. Ehhez szükséges volt a díszlet központi felületét dinamikusan változtatni igény szerint. Az előadásban jelentkező kihívás a következő volt: hogyan lehetséges egy felület egyszer fényáteresztő (vagyis átlátszó), következő pillanatban pedig fényvisszaverő, vagyis vetíthető, mindezt mindenféle segédmozgás nélkül, hogy a néző figyelmét véletlenül se vonjuk el, még egy vászon leeresztésével sem.
A megoldást egy olyan ipari alkalmazásban találták meg, amit információink szerint eleddig színpadon ilyen formában még nem alkalmaztak. Ez a technológia (PDLC-fólia) alkalmas arra, hogy egy víztiszta plexire applikálva, elektromos áram hatására áttetsző vagy tejfehér felületet hozzon létre. Előzetes kísérletezések alapján meghatározták a vetíthetőségét, amely a díszlet elhelyezkedése miatt csak éles szögből volt lehetséges. Ez azért volt fontos, mert így dramaturgiailag még megdöbbentőbb volt a váltás, amikor a vetített kép eltűnésével egy időben, közvetlenül a felület mögött megjelent a kórus.
Vámos Zoltán és Egyed Zoltán
Ennek a technikai megoldásnak az a szépsége, hogy elemeit az alkotói csapat fűzte össze kerek egésszé, és mindeközben ez a színpadi effekt nem vált öncélúvá hanem észrevétlenül támasztotta alá a rendező dramaturgiai elképzeléseit.
A megvalósult előadásban, a Baross Imre Artistaképző Intézet és Szakgimnázium (BIAK) békéscsabai telephelyén működő Színitanház technikus hallgatói (a Békéscsabai Jókai Színház a BIAK gyakorlati oktatási helye) is dolgoztak (hang, fény, videó). Ebben a szellemi légkörben a szakmai tudás mellett a diákok ezt a fajta közösségi gondolkozást is megtanulhatják.
Az alkotók meghívást kaptak az idén Taiwanban Taipei National University of the Arts-on megrendezésre kerülő 2017-es Technical Invention Prize kiállítására, mivel munkájukat beválogattak a kiállítottak közzé, amelyek szerepelni fognak az OISTAT által kiadandó katalógusban.
Összesen 13 munkát válogattak be a honlapon található információk szerint. 3 díjazott, 3 különdíjas, és 7 a kiállításra beválogatott. Ezek között szerepel a fent leírt technikai megoldás is. Ami külön érdekesség, hogy Európából három országból, Magyarországról pedig egyedüliként kerültek be a válogatásba.
Az alábbi linken található a válogatás:
http://www.oistat.org/Item/Show.asp?m=1&d=2415
