Hangfelmondás, zenés projektek, forgatások – Gerner Csaba a karanténidőszak alatt sem unatkozott. Amikor beszélgettünk, úgy fogalmazott: Pest két héttel lemaradt Csabához képest a nyitásban, a járvány miatti korlátozások enyhítésében. Mint mondta: alig várja, hogy a próbák – az online után – végre visszatérhessenek a színpadra. Magánemberként nagyon jól éreztem magam a családdal otthon az első hetekben, de aztán már mindenki nagyon ment volna valahova. Talán a kislányomat viselte meg legjobban a vészhelyzet, nyolcadikos volt, lefújták a ballagást, nem úgy alakult az utolsó fél évük az iskolában, ahogyan szerették volna. Anyám is nagyon szomorú volt Kiskunhalason, hogy sokáig nem találkozhattunk, aztán lementünk, de még nem ölelhettük meg. Barátokkal, kollégákkal sokat dolgoztunk, és amikor nyitottak, kirándulgatni jártunk a családdal. Már mindenki nagyon várja, a színészek és a közönség egyaránt, hogy nyissanak a színházak. A karantén, a home-office Gerner Csabának és párjának nem jelentett nagy váltást, hiszen Edina mindig is otthon dolgozik, ír, az elmúlt pár hónapban a színészi tevékenysége mellett Csaba is többet írt, mint korábban, de nem irodalmat, hanem pályázatokat. Nagyjából mindenre jelentkeztem, amit csak láttam, műsorokra, előadói estekre, a monodrámámmal alkotóként pályáztam. S folyamatosan ajánlottam mindenkinek ezt a lehetőséget, aki nehéz helyzetbe került a járvány idején, hiszen a pályázatírás nem kerül semmibe, csak néhány munkaórába. Az Óvóhely elnevezésű kultúrkocsmába, amely nem régen nyitott ki, és a járvány miatt be kellett zárni, szerveztünk kisebb nézőszámmal megtartható esteket. A szerzőknek fontos, hogy érezzék, nem a hiábavalóságnak dolgoztak. Az ilyen pince kiválóan alkalmas irodalmi estek, koncertek megtartására. A Theatroomban játszottuk a Csak tenyérnyi vért. Már nagyon várom, hogy mehessek Békéscsabára, hiányoznak a barátaim, a találkozások, a beszélgetések és a közönség. Visszatekintve a koronavírus okozta helyzetre, Gerner Csaba két dolgot említett. Egyrészt a végtelen nyugalmat, ami jót tett az embereknek. Azt mondta: túlfogyasztó társadalomban élünk, és nem árt, ha időnként rákoppintanak az orrunkra. Sok felesleges dolgot csinál, vásárol össze-vissza az emberiség, és most láthatta mindenki, hogy a túlköltekezés nélkül is működik az élet, nem kell halmozni, harácsolni mindazt, ami nem nagyon fontos. Erre most rámutatott ez a világjárvány. Én nagyon optimista vagyok, bízom benne, hogy tanulunk a történtekből. Sokan persze azt mondják, hogy minden ott folytatódik, ahol abbahagytuk a vírus előtt. Én mégis remélem, hogy az egyének változnak kicsit, és ez majd a tömegen is megérződik. A másik dolog az, hogy jól teljesített Magyarország, jól vettük az akadályt. Az egész világra jellemző, hogy jobb félni, mint megijedni. Ha jól végződik, azt mondják, minek volt a felhajtás. Ha rosszul, azt, hogy nem csináltál semmit. Nehéz jól dönteni, a világ nagy része tanácstalan. Annyi biztos, hogy amíg nincs oltóanyag, marad a veszély. A szabadtéri játékok közül a Szarvasi Vízi Színház nyitott elsőként az országban, és június 13-án a gálaműsorban Gerner Csabát is láthatta a közönség a kalózok dalában, Bonifacióként. A Monte Cristo grófja című musicalből augusztusban két előadás lesz a Körös-parti teátrumban. A Jókai Színházban június végén kezdődnek A Megfeszített próbái, a rockoperában Gerner Csaba az egyik apostolt játssza majd az őszi bemutatón. Niedzielsky Katalin Fotó: A-TEAM
