A gondolkodó, a világ dolgaira válaszokat kereső emberek számára nagy élmény volt dr. Földváry Miklós István habilitált egyetemi docens Hit, rítusok, vallástudomány című előadása november 4-én a Mindentudás Színházi Egyetemén. Az ELTE Vallástudományi Tanszékének vezetője a vallás összetett fogalmát, mai világban elfoglalt helyét magyarázta, a kereszténység újrafelfedezéséről, elvilágosodásról és a közmegegyezés elvesztéséről is beszélt. Történelmi áttekintésével egészen mai korunkat meghatározó jelenségekre adott értékes válaszokat. Kovács Edit Jászai-Mari-díjas színművész, esztéta, a sorozat házigazdája ezúttal is a témához illő idézettel köszöntötte a közönséget a Sík Ferenc Kamaraszínházban. „I.e. 500 körül Xenophonész kijelentette: csak egy Isten van, aki sem alakjában, sem gondolataiban nem hasonlít a halandókra. Platónban úgy fogalmazódott meg az Isten-kép – ő a jó-nak nevezte -, mint minden tudás forrása. Az Istenség fényében nem csak megismerhetjük a megismerhetőt: létét is tőle nyeri a megismerhető, az Istenségtől, aki rangban és hatalomban a legfőbb létező. A görög filozófusok tudták, hogy a többistenhitet csak a szokás állandósította, mert hiszen a természetben csak egy Isten van. Ez az Isten szemmel nem látható, nem hasonlít senkire, semmiféle ábrázolatban fel nem ismerhető” – írja Karl Jaspers, a XX. századi német egzisztencialista filozófus az ókori görögökről. Arra az izgalmas kérdésre, hogy mit jelent a XXI. század emberének a hit, az előadótól vártuk a választ. Földváry Miklós István bevezetőjében Bartók Bélára hivatkozott, aki – mint mondta -, a népzenéhez fájdalommal fordult, a kultúra elvesztését siratta. Az előadás első részében a mai világot jellemző deszekularizációról, a vallás visszatéréséről beszélt, a másodikban arról, hogy a kereszténységet az európaiak mint saját vallást újra felfedezik, a harmadikban pedig a rítusok mint vallásos cselekvés, hit, etika, gondolatok összefüggéseiről. Kijelentette, hogy a vallást Európa elgyászolta, ez a legvallástalanabb földrész, degenerált módon közelítünk a valláshoz, az ember csak abban toleráns, ami nem érdekli. A művészet azonban nem ismer kegyelmet, a vallási tolerancia érdektelenség eredménye, a szomszéd vallását toleráljuk, a saját vallásunk híveit kevésbé. Ha vallásról beszélünk, hittel gondolkodunk a világról, etikáról, erkölcsökről – ez elmélet, provokatív szóval agytúltengés. Ilyenkor elgyászoljuk, hogy nincs közmegegyezés, mindenkinek a semmiből kell felépíteni magát – jelentetti ki az előadó. Majd az ógörögökkel folytatta, akik mind egyformán ógörög vallásúak voltak, ellentétben az európaiakkal. A régi népeknél (görög, egyiptomi) a vallás a kultúrával azonos volt, a primitív népeknél, az európai folklórban és történelemben nincs is világi társadalom. Amint a vallás kikerül a közéletből, a helyére lép valamilyen program, ami befolyásol értéket, cselekvést. Innen nem éles a határ vallásos és világi kultúra között – jelentette ki Földváry Miklós István. Majd a nyelvi gesztusokkal folytatta, amik szerinte önkényesek, az európai vallásosság, kereszténység része az európai életnek, de nem mindenki keresztény. Az európai kereszténységet politikai lózungnak nevezte, világias társadalomban élünk, és a hitetlenséghez legalább annyi hit kell, mint a hithez. A modern ember belátóbb, el kezd gondolkodni, mindentől meghatódik, a kereszténység ismeretlen ismerős, egyik vallás ismerete nélkül nem boldogulunk a másikkal, az embernek haza kell találni, meg kell találnia önmagát. A szeretet nem ideológia, az élmény, ahhoz érzéki tapasztalatok kellenek, a vallásról gondolkodás agytúltengést jelent. A primitív népeknél cselekvő a vallásosság, nem ideológia, megfogható. A régi kultúra közmegegyezésen alapul, a vallásosság igaz hit, az embereket az köti össze, amit gondolnak, az ember test és lélek egyszerre – hallhattuk az okfejtést. A kereszténység a legrituálisabb vallás, a dolgoknak anyagi, testi aspektusa is van az érzékek mellett. A nyelv a legcsodálatosabb kulturális adomány, leginkább az irodalomban, az előadóművészetekben nyilvánul meg – szögezte le az előadó, majd a mai dolgokról beszélt. Európában elfelejtettük a közös tulajdonunkat, ettől van veszteségérzetünk, mert érthetetlenek vagyunk egymás számára, elvesztettük a közmegegyezést, jönnek a menetelések, amik egy irányba terelik a tömegeket. Az egész társadalomra jellemző a veszteségérzet, nincs közös nyelv, közös kultúra, jön egy valami, ami más, és mindenki rohan utána… Összegzésként azzal zárta előadását Földváry Miklós István, hogy érdemes a vallásosság fogalmát tágabban szemlélni. Az emberi kultúra alapja a vallás, ahol közös a tapasztalat, az élmény, fontos az önrevízió, nem igaz, hogy mindenki más érdekes, csak mi nem vagyunk azok. Mi ebből a talajból, közegből származnunk, nem szabad idegen maskarákban pózolni, ami a zavarodottsághoz vezet. Saját kultúránk megszeretése adhatja az otthonosság érzését. A vallás tehát nemcsak világnézet, társadalmi etika és életvezetési program, hanem az embert teljes érzéki valójában igénybe vevő cselekvések, azaz rítusok foglalata. Attól, hogy merev lemezen tárolunk adatokat, még nem biztos, hogy megmentettük a régi értékeinket a feledéstől. Földváry Miklós István előadását Bartókot idézve kezdte, és azzal is fejezte be: érzelmes fájdalommal nyúlt Bartók a népzenéhez, de hiteles módon életünk részévé el is tudta menteni. A legközelebbi előadás december 2-án lesz a Mindentudás Színházi Egyetemén, amikor Darvay Nagy Adrienn színháztörténész a Jókai Színház Liliom-bemutatójához kapcsolódóan Molnár Ferenc írói világába vezeti be a publikumot. Niedzielsky Katalin
