A Liliom, Molnár Ferenc világhírű színdarabjának díszbemutatóját tartotta nagy sikerrel október 19-én, szombaton este a Jókai Színház. Előadás után a Vigadóban folytatódott az ünneplés. Nem véletlenül szerepel immár 110 éve ez a remekmű a hazai és a külföldi színházak repertoárján, a körhintáslegény és a cselédlány szerelme, tragikus története, a darab mély erkölcsisége minden korban megérinti a nézőket. Köllő Miklós, a békéscsabai előadás rendezője a XX. század egyik legszebb, mélyen érzelemgazdag, romantikus darabjának nevezte a Liliomot. A 2019-2020-as évad első díszbemutatójára érkező közönséget Seregi Zoltán igazgató köszöntötte már a színház bejáratánál, majd a Vigadóban, ahol a műsorvezető Dombóvári Vanda volt. A díszbemutatók remek lehetőséget adnak arra, hogy a nézők rögtön az előadás után beszélgethessenek egymással, az alkotókkal és a színészekkel. Ezek az alkalmak, találkozások fontos társasági színtérré váltak az elmúlt években, tovább mélyítik az élményt, értékes információk hangzanak el és cserélnek gazdát a látottakról. Így volt ez a Liliom díszbemutatóján is, ahol a résztvevők hallhatták Köllő Miklós rendező vallomását a szerzőről és klasszikus művéről, majd megszólaltak a kiváló alakítást nyújtó színészek, a főszereplő Katkó Ferenc és a szerelmét, Julit játszó Kiss Viktória színihallgató. Találkozhatott és pezsgővel koccinthatott az ünneplő közönség a Muskátné figuráját életre keltő Kovács Edit Jászai Mari-díjas színművésszel, a Ficsúrt formáló Czitor Attilával, Veselényi Orsolyával, Tomanek Gáborral, Nagy Erikával, Csurulya Csongorral, Mészáros Mihállyal és több kiváló művésszel, valamint a Színitanház hallgatóival is. A műsorban fellépő Liszi Melinda színművész először Fényes Szabolcs – Mihály István: Odavagyok magáért, majd Eisemann Mihály – Zágon István: Holdvilágos éjszakán című dalát adta elő. Jacques Prévert – Kozma József – Vécsey Ernő: Hulló falevelek című slágerét Kiss Viktória színihallgató énekelte el. Zongorán kísért Vozár M. Krisztián. A Liliom és a XX. század eleji vurstli hangulatát idézte a társalgás és az ünnepség hangulatát emelő ételsor, felszolgálták „A kikiáltó kedvenceit”, a „Vásári finom falatokat”, desszertnek az „Édes kísértéseket”, és az ételekhez a legjobban illő borokat, koktélokat. A minőségi vendéglátást a Békéscsabai Szakképzési Centrum tanárai, pincér és szakács diákjai segítették. Fotó: Lipták Szabolcs/ A-TEAM

A 2019-2020-as évad első díszbemutatóját tartja október 19-én, szombaton este a Békéscsabai Jókai Színház. Molnár Ferenc: Liliom című színművének előadása után a Vigadóban folytatódik az ünneplés.   A hagyományoknak megfelelően a színház előtt, majd a Vigadóban Seregi Zoltán igazgató fogadja a vendégeket. Az est műsorvezetője Dombóvári Vanda lesz, a jó hangulatról a fellépők, a vendéglátásról a Békéscsabai Szakképzési Centrum tanárai, pincér és szakács diákjai gondoskodnak.  A műsorban közreműködik Liszi Melinda színművész, Kiss Viktória színihallgató, zongorán kísér Vozár M. Krisztián. Az est fénypontja mindig, amikor a műsorvezető bemutatja az előadás alkotóit, szereplőit, és a közönség pezsgővel köszönti kedvenceit. Megszólalnak a Liliom alkotói, színészei, majd alkalom nyílik a kötetlen beszélgetésre.  Az ételsor is a darab helyszíne, a vurstli hangulatát idézi, felszolgálják „A kikiáltó kedvenceit”, „Vásári finom falatokat”, desszertnek az „Édes kísértéseket”, s természetesen az ételekhez illő italokat.  Fotó: Nyári Attila/ A-TEAM  

Molnár Ferenc Lilioma nem ígért könnyű szórakoztatást, Köllő Miklós rendezése komoly kihívás elé állította a színészeket és a közönséget is. A Békéscsabai Jókai Színház október eleji bemutatója egy különös korszak, bonyolult világ hangulatát idézte és abban az egyszerű emberek bolyongását, útkeresését mutatta fel. (Niedzielsky Katalin kritikája) Mese a múlt század elejéről, a pesti cselédlány és a városligeti hintáslegény találkozásáról – igazi romantikus, sőt szentimentális sikerdarab, jól illett abba a repertoárba, ami miatt Molnár Ferencet a korabeli és a későbbi kritikusok is színpadi hatásvadászattal vádolták, műveiből a mélyebb tartalmat hiányolták. Juli és Závoczki Endre szerelme azonban tragikus véget ér, Liliom az öngyilkosságba menekül, gyermekét váró feleségét magára hagyja. A drámaiságot fokozza a darab végén a túlvilági ítélőszék, ahol a földön elmulasztott jótetteket még be lehet pótolni, hogy üdvözüljön a bűnös is. Köllő Miklós rendező a környezet és a kor jelzésszerű bevonásával társadalmi hátteret adott a cselekménynek, a drámai fejlemények kibontását – két hosszú, túl részletező felvonásban – a színészi alakításokra bízta. Az előadásnak korabeli hirdetések, filmbejátszások, bohócok tánca, ismert dallamok, a városligeti vurstlit idéző vurlicer adott keretet.   Óriási színpadon sokszor csak Juli és Liliom, egy-két ember, a szereplők majdnem mindig kettesben, hármasban, párszor kisebb csoportokban tűntek fel. A díszlet nem vonta el a néző figyelmét, legfeljebb egy pad, asztal két székkel, egy ágy utalt a helyszínre; a nagy térben elvesztek az emberek, parányiak, magányosak, kiszolgáltatottak voltak, ahogyan a világban is. A „cselédcsábító csirkefogó”, mutatványos és a „kis cselédbogár” minden párbeszéde nagyon lírai, megrázó, Molnár nyelve jellegzetes, sziporkázóan szellemes vagy tömörségében ütős már olvasva is, de a színpadon különösen. Hol az ismétlések, hol a csendek hatásosak, no meg a humor, például a körhintatulajdonos Muskátné vagy a bűnöző Ficsúr szövegeiben. Azzal, hogy Julit kitiltják a körhintáról, Liliomot pedig elbocsátják, kettőjük sorsa összefonódik. Megrázó, hogy Juli kezdettől milyen feltétel nélküli hűséggel ragaszkodik Liliomhoz, pedig még nem is ismeri, majd később is, amikor már goromba, agresszív vele. Megrázó jelenetek egész sora jellemezte a békéscsabai előadást: például Liliom és Juli lírai kettősei, Juli és Mari egyszerű párbeszédei, vagy amikor Muskátné – minden női tudományát bevetve – hiába agitálja Liliomot, hogy menjen vissza a körhintához, legyen „művész”. De a férfi inkább szabad akar lenni, eleve olyan figura, aki nem találja a helyét ebben a világban. Nyughatatlan, békétlen, nem dolgozik, a gondok elől menekül, még a mennyben, ahol mindenki jobb lesz, ott sem boldogul vele a rendőrkapitány. Ficsúr alig bírja rávenni a lopásra, rablógyilkosságra, ami végül rosszul sül el, és Liliom rögtön inkább a halált választja, mint a bűnhődést, elmenekül az igazságszolgáltatás és a családi kötelék, felelősség elől. Ficsúr megjelenése fantasztikus színfolt az előadásban, ahogyan ördögi tervét ismerteti, Liliomot társtettesnek megnyeri és egyáltalán egész gonosz lénye. A haldokló Liliom búcsúja, a gyászolók „rossz ember volt, mindenkinek jobb lesz nélküle” kórusa, s minderre Juli reagálása – szívszorító jelenet.    A túlvilági ítélőszékhez mennyei fehér falak, egész más díszlet társul, az öngyilkos visszatérése a földre, a látogatás Julinál és 16 éves lányánál a fantázia, a mese világa. Elgondolkodtató utójáték, ami egyben elhatárolja, kellő távolságra viszi a nézőt a látottaktól. Liliom meglehetősen bonyolult és sokféleképpen értelmezhető alakjából Katkó Ferenc nem a szenvedélyes csábítót, nem is a vibráló mutatványost, nem „a művészt” domborította, inkább a megfáradt, lemondó, a sors kihívásai elől a halálba menekülő vesztest. Juli végtelenül egyszerű, naiv figuráját, tragédiáját és öntudatos nővé válását Kiss Viktória színihallgató nagyon ügyesen ábrázolta. Muskátné szerepében Kovács Edit (Jászai Mari-díjas) először a hatalmat, a körhintatulajdonos asszonyságot, majd a féltékeny, csábító, rámenős nőt, végül a békülékeny gyászolót játszotta hitelesen.   Czitor Attila Ficsúr, a gonosz, a bűnöző szerepét kiválóan alakította, hátborzongató játékával az abszurd színházat idézte. Marikát, Juli hűséges, szókimondó barátnőjét, aki a cselédsorból eljut a kispolgári jólétig, Veselényi Orsolya keltette életre meggyőzően, a párját, Hugót alakító Csurulya Csongorral együtt sok humorral. Linzmann, a pénztáros szerepét Mészáros Mihály személyesítette meg, egyetlen jelenete sorsfordító. A rendőrkapitány figurájában Tomanek Gábor a hivatal és az emberség jegyeit ötvözte. A hétköznapi kisemberek csapatából Hollunderné (Nagy Erika) segítőkészségével tűnt ki. A kétféle díszletet (a vurstli árnyékában zajló hétköznapokat és az igazságosztó mennyországot) Székely László Kossuth-díjas, Érdemes művész tervezte. Vesztergombi Anikó korabeli jelmezei a karaktereket hangsúlyozták. A jeleneteket összefogó és a hangulatot erősítő koreográfia Preisinger Éva munkája.  Niedzielsky Katalin Fotó: Nyári Attila/ A-TEAM

Kiss Viktória még csak másodéves a Színitanházban, de már most főszerepet játszik Molnár Ferenc Liliom című előadásában. A címszereplő szerelmét, Julit formáló színészhallgatóval beszélgettünk a szakmáról, első főszerepéről és további terveiről.  Mikor és miért döntöttél úgy, hogy a színészettel szeretnél foglalkozni?  Óvodás korom óta éneklek, több versenyen is résztvettem, és számos alkalommal értem el helyezéseket is. 2018-ban például a Golden Voice Hungary országos énekversenyen Grand Prix díjat kaptam. Tehát az énekkel kezdődött minden. A meghatározó pillanat 2016-ban jött el, amikor a Cervinus Teátrum hirdetett egy castingot a Valahol Európában szereplőire. Elmentem a meghallgatásra és bejutottam a húsz kiválasztott gyerek közé, és én játszottam a balerinát. Igazából ekkor kerültem olyan kapcsolatba a színházzal, ami megalapozta a további jövőmet, ekkor döntöttem el, hogy a színészettel szeretnék foglalkozni. Elvarázsolt a próbák menete és az, amikor utána elkezdtük minden este játszani a darabot. Ott teljesen beleszerettem a színház világába. Ezután újabb lehetőséget kaptam a Cervinus Teátrumtól az Ármány és szerelem című darabban.  Milyen érzés, hogy másodéves színészhallgatóként a Liliomban főszerepet kaptál, mit jelent ez számodra?  Először az angyalok és körhintáslányok közé válogattak be, már annak is nagyon örültem, de Juli szerepe igazi meglepetésként ért, óriási lehetőség, percekig megszólalni se tudtam örömömben, amikor megkaptam. Eddig szöveges szereppel még nem léptem színpadra, főleg nem főszerepben. Kihívás volt, hogy hogyan beszéljek a nagyszínpadon úgy, hogy azt mindenki hallja a nézőtéren, és voltak bennem kételyek, hogy felérek-e majd a színészekhez, mint másodéves hallgató. Hatalmas boldogság, de némi izgalom is átjárt a szereppel kapcsolatban. Milyen érzés a nagyszínpadon játszani?  Most már nagyon jól érzem magam a színpadon, eleinte még gátlások és görcsök voltak bennem, és nehéz volt ezekkel az érzésekkel együtt a színpadon lenni. A próbafolyamattal azonban egyre jobban feloldódtak bennem a gátak, és kezdtem magam otthonosan érezni a színpadon, a díszlet között. Az áttörést az hozta meg, amikor megkaptuk a jelmezt, onnantól éreztem, hogy sínen vagyok, és azt hozom, amit kell, eggyé váltam a szereppel. Milyen visszajelzéseket kapsz a kollégáktól, a közönségtől?  Rengeteg kolléga segített szakmailag abban, hogy azt a teljesítményt nyújtsam az előadás alatt, amit elvárnak tőlem.  A színészek felkaroltak és tanácsokkal bombáztak. Nagyon sokat köszönhetek nekik. Számos pozitív visszajelzést kaptam a színházból, a nézőktől, hogy tetszett az embereknek az, amit csináltam, és ennek nagyon-nagyon örültem. Még csak másodéves vagyok, gyakorlatilag egy évet jártam iskolába, hiszen egyből a második évem elején kapcsolódtam be a darabba. Még mindig rengeteg dolgot kell megtanulnom a szakmáról, de örülök annak, hogy az embereknek már most ennyire tetszik az, amit csinálok.  Mit éreztél a Liliom premiere után?  Motivációt és eufóriát, mert teljesen más volt a közönségnek játszani, mint amikor még csak a próbák mentek. A nézőktől egyből érkezett a visszacsatolás, és ez teljesen új élmény volt számomra a próbákhoz képest. Azt éreztem, hogy beérett a munkám gyümölcse, és talán megtérült a bizalom, amit Köllő Miklós rendező megelőlegezett nekem. Milyen terveid vannak a jövőt illetően?  Remélem, hogy lesz még lehetőségem idén színpadra állni. Előre még nem tudok túl sok mindent, annyi már biztos, hogy a My Fair Lady-be bekerültem, az lesz most a következő feladat. De reménykedem, hogy lesz még alkalmam ebben az évadban színpadra állni. Emellett folyamatosan képzem magam, a Színművészeti Egyetem is tervben van, de úgy gondolom, fiatal vagyok, és lesz még erre időm a későbbiekben. Szabó Rita Fotó: Rácz Attila  Nyári Attila/ A-TEAM