A Kedvenceink a víz fölött programsorozatban Verses virtus címmel Liszi Melinda, a Békéscsabai Jókai Színház színművészének estjét láthatja a szarvasi színházszerető közönség augusztus 12-én 20.30 órakor. A nőkről, a nőiesség megváltozott társadalmi szerepéről láthatnak és hallhatnak népdalokat, verseket a műsor során, amelyen Nagy László költő és felesége, Szécsi Margit költeményei hangzanak el. Az esten közreműködik még Kézdy Luca hegedűművész, aki 2006-ban a Magyar Rádió jazz-hegedű versenyén közönségdíjat nyert, valamint Bajnay Beáta koreográfus, flamenco táncművész és saját együttese, az Aldebaran Kompánia. A különböző művészeti ágak találkozása, a vers, a tánc és a zene sokszínű kapcsolódása izgalmas estét ígér.                                                                   Fotó: A-Team    

Két alkalommal, augusztus 8-án és 9-én 20.30 órakor láthatja a Szarvasi Vízi Színház közönsége a nagysikerű musicalt, a Monte Cristo grófját. Alexandre Dumas klasszikus regénye a világirodalom egyik legismertebb műve, melyet Pozsgai Zsolt alkalmazott színpadra, zenéjét szerezte és a dalszövegeket írta a Nádasdy Kálmán-díjas Szomor György, aki a musical rendezője, valamint Edmond Dantés figuráját is ő kelti életre. A szerelemről és árulásról, jóságról és gonoszságról, őszinte szenvedélyekről és aljas cselszövésről szóló történetben végül győz az igazság, és mindenki elnyeri méltó jutalmát vagy büntetését. A 2011-es ősbemutató óta töretlen sikerrel játszott darab számos vendégszereplésen is részt vett, Egerben az Agria Nyári Játékokon, a budapesti BOK (korábban SYMA) csarnokban, Miskolcon a Városi Sportcsarnokban, a 100. előadásra a Szarvasi Vízi Színházban, a 125. bemutatóra pedig a Tokaji Fesztiválkatlanban került sor 2018-ban. A musical igazi sikerdarab: kiváló énekesek, hihetetlen látvány, csodálatos koreográfiák, kalandos történet, hangtechnikai innováció és háromdimenziós vetítések járulnak hozzá a felejthetetlen élményhez. A főbb szerepekben többek között Szomor György, Gulyás Attila, Gubik Petra, Presits Tamás, Katkó Ferenc, Liszi Melinda és Szőke Pál látható.                                                     Fotó: A-TEAM/Ignácz Bence  

A színház veszélyes üzem; a kulisszák világa és a gépészeti labirintus annyi titkot rejteget, hogy oda kívülállónak még békeidőben, előadások alatt sem tanácsos bemerészkedni. Felújításkor pedig egyenesen tilos! A Békéscsabai Jókai Színházban Völgyesi Attila műszaki tanácsadó kalauzolt. (Niedzielsky Katalin riportja) A műsorterv nem sok időt hagy a nyári munkálatokra, sietni kell, mert kezdődik az új évad. A Filó és Társa Bt. június 17-én fogott hozzá a nagyszínpad teljes felújításához; a színházvezetés innen számítva két hónapban állapodott meg a kivitelező céggel, amely egyedüliként vállalta a teátrum által megjelölt határidő betartását. Augusztus végén már át kell adni a színpadot a díszletépítéshez, hiszen kezdődnek az őszi bemutatók próbái. Addig még vissza kell építeni a felújítások miatt elbontott hang- és fényrendszert, valamint a teljes függönyrendszert.  A forgószínpadnál nemcsak a padozat lett lecserélve, hanem a forgathatóságot biztosító futószerkezetet is felújítottuk. A forgószínpad három egymástól független futópályán kap alátámasztást. Ezeknek a pályáknak a párnafázása és a lézervágott fém köríves futófelülete teljesen felújításra került. A három független futópályán összesen 56 darab csapágyazott, gumírozott futófelületű kerék biztosítja a színpad forgathatóságát – magyarázza Völgyesi Attila műszaki tanácsadó a színpad alatti sötét pincében, ahol még sosem jártam. Ki is javít, hogy nem pince, hanem alsószínpad a szakszerű kifejezés erre a rideg, barátságtalan „teremre”, ahol súlyos vas- és betonszerkezetek uralják a terepet. Az alsószínpadon tartózkodunk, itt kezdjük a bejárást, ez a teljes alsógépészeti működtetés színtere. Itt található a forgószínpad mozgatómotorja és hajtóműve, külön gépházban a vasfüggöny mozgatómotorja és hajtóműve, itt vannak a díszletmozgató trégerek fordítócsigái, öt darab elektromos díszlethúzónak a motorja, hajtóműve, továbbá az elektromos kapcsolószekrénye is. A szinte ijesztő gépészeti bunkerból szabadulva feljövünk egy hátsó lépcsőn, és bár a nagyszínpadon egyelőre a Filó és Társa Bt. dolgozóié a főszerep, itt már mégiscsak közelebb vagyunk a színház csodálatos világához, világosabb van, az asztalosok dolgoznak. A teljes nagyszínpad felületének cseréje 15 köbméternyi fa megmunkálását igényelte. Ezzel a nagyszínpad teljesen új párnafákat, új rezgéscsillapító és zajcsökkentő filcezést kapott. A főszínpad 220 négyzetméter felületű, ebből 60 négyzetméter a forgószínpad. Völgyesi Attila azt is elmondja, hogy az igazán látványos felújítás a színpadon zajlik, de a háttérben a kevésbé látványos dolgok karbantartása is megtörténik, apróbb felújításokat is végrehajtanak. Nagy segítség a színház számára a fenntartó önkormányzat jelentős támogatása, a kisebb felújításokat, fejlesztéseket önerőből valósítják meg. S ekkor újabb műszaki monstrum mellé kerülünk: ezek a díszletemelők, első látásra olyanok, mint a háztartásban ruhaszárításhoz használt fregolik, csak „kicsit” nagyobbak… A gyors változásokhoz szükségesek a díszletemelők, egy-egy fal, díszletelem, drapéria beengedésére, felemelésére használjuk ezeket a szerkezeteket. De néhány másodperc alatt díszletcserét is le lehet bonyolítani velük. Ha nem volnának, akkor a változások hosszadalmasak lennének, könnyen megbontanák a darab egységét – hangzik a szakszerű oktatás. Nem lehetett egyszerű már a felújításhoz a színpad kiürítése sem. Kísérőm egész haditervet ismertet, amikor erre rákérdezek. Terveztük a színpadi záporrendszer ismételt próbáját, ami egyben megoldja a színpadtér vizes lemosását, portalanítását is. Ehhez elő kellett készíteni a színpadot, lebontani vagy vízmentesen letakarni a nem vízálló elektromos berendezéseket, gépészeti szerkezeteket. A régi padozatot fel kellett bontani. Amikor a teljes vasszerkezet csupasszá vált, a záportartályból a vizet – mint egy tűz esetén – kiengedtük, teljesen átmostuk a karzatokat, a vasszerkezeteket, a falakat. A színpadtér teljes száradása után a forgószínpad futókerekeinek és kerékpályáinak felújítása következett. Ehhez a forgó több tonnás vasszerkezetének biztonságos alátámasztása következett, hogy a kerekek és a futópályák eltávolíthatók legyenek. Ezek cseréje és újraépítése után kellett a három különálló pályát vízszintbe állítani. Ennek elvégzése után lehetett elkezdeni a forgószínpad faborításának lerakását. A forgószínpad elkészülte és leszabályozása után került sor az elő-, oldal- és hátsószínpad borítására. Jelenleg a hátsószínpad befejezésénél jár a kivitelező. Ezután jön még a teljes színpad portalanítása, tisztítása, valamint a fafelületek lángmentesítése, alapozó és végső fekete színre történő festése – sorolja Völgyesi Attila a felújítás menetét. A teljes befejező munkálatok után műszaki átadáskor ellenőrzik a működőképességet, a zajtalanságot, a kerekek biztonságos és egyenletes futását. Csak utána lehet visszaépíteni a színpad hang- és fénytechnikáját, a függönyöket és minden mást. Megtudom, hogy legutóbb 15 éve volt felújítás, s mára a színpad korszerűsítése elengedhetetlenné vált. A szükséges felújítás mellett az időszerű nyári karbantartásokat is elvégzik. A teljes függönyrendszer portalanítása, javítása és cseréje is megtörténik, akárcsak a színpadi gépészet karbantartása, elsősorban a 34 darab tréger síkjának beszabályozása az új színpadsíkhoz. Ezek a berendezések a színpadi háttérmunka lényeges segítő elemei, ugyanakkor a 16 méter magasságig tartó működési tartomány (ami 5-6 emelet magasságnak felel meg) és a rájuk függesztett díszletek terhelése miatt is nagy odafigyelést igényelnek. El lehet képzelni, mennyire fontos a biztonság, és a szabályok betartása ilyen méretek és súlyok alatt. Bizony! Ezúttal annyira nem bánom, hogy az „előadásnak” vége… A kulisszák mögötti kalauzolást azzal köszönöm meg, hogy további jó munkát kívánok és azt, hogy sikerüljön a határidőt betartani. Nem tagadom, a látottak után némi megnyugvással tölt el a „könnyebb” műfaj, a kritika, amihez elég lesz a nézőtérre beülni… Niedzielsky Katalin Fotó: Ignácz Bence/ A-TEAM

Az M5 tévécsatorna nyári kulturális fesztiválokat, színházi játékokat bemutató sorozatában augusztus 2-án, pénteken a Szarvasi Vízi Színházból jelentkezett élő adásban. A VIII. Magyar Teátrum Nyári Fesztivál műsorán pénteken este éppen az Újszínház Tersánszky Józsi Jenő: A kegyelmesasszony portréja című előadása szerepelt, ennek kulisszái mögé is bepillantott a stáb. Nyilatkoztak a Körös-parti nyári teátrum létrehozói, működtetői a kezdetekről és az idei játékokról, gazdag repertoárról, megszólaltattak az előadásokban szereplő népszerű művészeket. A kulturális csatorja stábja a Gyulai Várszínházba is ellátogatott.

Embernek maradni címmel Szőke István Atilla műveiből ad elő válogatást a Szarvasi Vízi Színházban augusztus 5-én, hétfőn 20.30 órától Nagy Erika és Tomanek Gábor színművész. Szőke István Atilla költő, író 17 verseskötetéből, regényeiből, színdarabjaiból a magyar múlt tisztelete, a műveltség, a megmaradás fontossága csendül ki, ősi örökségünk és a magyar nyelv megóvására figyelmeztet minden művében. Tomanek Gábor színművész nagy tisztelője a költőnek, akit Időkortyolók című, 2016-ban megjelent regénye újkígyósi bemutatójakor ismert meg közelebbről. Korábban A végtelenség vándora című költeményéből mondott lemezre részletet. A Csabai Nyár július végi estjére készülve a Jókai Színház művésze úgy fogalmazott, hogy Szőke „olyan csodálatos nyelven ír, mint Arany János, magyarságkutató és költő, regényeiben a magyar nép történetét, titkait mondja el”. Hozzátette, hogy lenyűgözi az az óriási történelmi és irodalmi tudás, műveltség, ami árad a nagy mesélő műveiből, előadásaiból. A Vers a víz fölött sorozatban elhangzó műsort Tomanek Gábor szerkesztette. Mint mondta, az est alapja egy irodalomóra, amit kibővítenek, A végtelenség vándorából hangzik el részlet, magyarság-verseket mondanak, Szőke szerelmes lírájából is idéznek, de lesznek vicces versek, szójátékok, novellarészletek és búcsúversek is. Niedzielsky Katalin Fotó: Lipták Szabolcs/ A-TEAM  

A vágy villamosán címmel Németh Gabriella önálló estjére várja a Szarvasi Vízi Színház közönségét augusztus 4-én, vasárnap 20.30 órától. Zongorán közreműködik Rázga Áron, a meglepetésvendég Balázs Csongor lesz.  Németh Gabriella, a Békéscsabai Jókai Színház rendezőasszisztense azt írja műsoráról, hogy egyszerre idegenvezető és utas maga is „a vágy villamosán, amely a gyermekkortól a felnőtté válásig, a szerelem, a hit és a karrier témakörét boncolgatva halad keresztül érzelmi hullámhegyeken, hullámvölgyeken, majd jut el a célállomásig”. Az idegenvezetésben vagy inkább irodalmi utazásban a magyar költészet olyan kiválóságait szólaltatja meg, mint Radnóti Miklós, Pilinszky János, Nagy László, Ady Endre, Szilágyi Domokos, Hervay Gizella. Önálló estem elején elmesélem majd a közönségnek, hogy több, mint tíz év anyagából válogattam a kedvenc verseimet. Színésznőnek készültem, és úgy vélem, a pályához, egy sokoldalú művészhez hozzátartozik, hogy verset mondjon, sőt, az is, hogy énekeljen, táncoljon. A népszerű Vers a víz fölött sorozat rendezvényén a költészet mellett szerepet kap a zene is, Gabi énekel, Rázga Áron zongorán kíséri, egy duettet Balázs Csongorral ad elő, aki gitáron kíséri. Igazi kuriózum lesz, amikor elhangzik a máltai Chiarától a 2009-es moszkvai Eurovíziós Dalfesztiválon megismert What If We című dal. Gabi egyenesen a belga zeneszerzőtől, Marc Paelincktől kért engedélyt, hogy előadhassa. Az angol nyelvű dalok és a versek egymáshoz kapcsolódnak, egymás tükrei. Még egy különleges táncbetéttel is készül az előadó, a koreográfiát Márta Magdolna állította össze és tanította be, az estet természetesen Gabi rendezte, aki ajánlóként még a következőket mondta: Bízom benne, hogy mindannyiunk számára felismerésekkel teli, elgondolkodtató, ámde mégis szórakoztató egy órának nézünk elébe, ha velem tartanak. Szeretném, ha a versek és a dalok a nézők számára is kerek egésszé állnának össze, és végül mindenki saját nyelvére fordítaná le az előadást. Niedzielsky Katalin

Kilenc nap alatt, kilenc helyszínen öt ország 32 társulatának harminc produkcióját láthatja a közönség a Thealter nemzetközi színházi fesztiválon, amely ma este kezdődik Szegeden. A szervező MASZK Egyesület tájékoztatása szerint műfaji sokszínűség jellemzi idén is a fesztivált: prózai előadást, táncprodukciót, bábszínházi darabot, performanszot és koncertet is választhatnak a nézők. A nyitónapon kerül színre a Trafó, a MASZK Egyesület és a FÜGE Produkció ősbemutatója, a Kutyaportéka. A záró program a szegedi Metanoia Artopédia Diotima Szókratész bírája előtt című premierje lesz. Az idei kínálatban számos olyan produkciót találni, amely kimondottan női témákkal foglalkozik. Ilyen például a MASZK és az Orlai Produkció közös bemutatója, Járó Zsuzsa egyszemélyes előadása, a 23 perc, az Örkény Színháznak Az üvegbúra című Sylvia Plath-regényből készült előadása vagy Markó-Valentyik Anna monodrámája Polcz Alaine szövegeivel. A szervezők szerint izgalmas színházi kísérlet, valódi megismételhetetlen alkalom lesz a SzínMűHely Produkció és az Átrium Fehér nyuszi, vörös nyuszi című előadása. A sorozat lényege, hogy az adott este színművészei pár órával az előadás előtt kapják meg a szövegkönyvet, amelyet kicsivel később elő kell adniuk a nézőknek. Korábban Alföldi Róbert, Hernádi Judit és Balsai Móni vállalták a megmérettetést, Szegeden a város egyik fiatal színművésze, Medveczky Balázs ugrik a mély vízbe. A fesztiválon idén is nagy hangsúlyt kapnak a programban a fiatal alkotócsapatok, többek közt az FAQ Színház két előadással, a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói vagy éppen a tavalyi Thealter-díjazott Kelemen Kristóf a Megfigyelők című darabbal. Szegedre érkezik a Szkéné Színház, a Tünet Együttes, a KV Társulat és két, az NKA Imre Zoltán programjának támogatásával létrejött előadás is. Csehországból, Szlovákiából, Szlovéniából és Romániából is érkeznek alkotócsapatok Szegedre, többen elsőként mutatkoznak be Magyarországon. Számos szegedi csoport is bekerült a programba, így a Homo Ludens Projekt és a Barboncás Társulat is.

Huszka Jenő és Szilágyi László Mária főhadnagy című romantikus nagyoperettjét láthatja a Szarvasi Vízi Színház közönsége augusztus 3-án, szombaton 20.30 órakor. Az 1848-as történelmi eseményekhez kapcsolódó operett négy színház – a Magyar Zenés Színház, a Békéscsabai Jókai Színház, a Veszprémi Petőfi Színház és a Budapesti Operettszínház – közös produkciójaként jött létre. A szabadság, hazaszeretet és szerelem eszméjét magasztaló, lélekemelő művet először a március 15-i történelmi megemlékezéshez kapcsolódóan mutatták be Békéscsabán, de azóta látható volt Egerben, az Agria Nyári Játékokon és Aradon, az Ioan Slavici Klasszikus Színházban is. A szarvasi előadáson a címszerepben Bori Réka látható, aki gyönyörű hangjával és kedves, fiatalos játékával bűvölte el a közönséget a korábbi előadásokon. Jancsó Bálint szerepét pedig Domoszlai Sándor alakítja, egyesítve a hódító, szerelmes férfit és a hős katonát. A női-férfi szerep váltogatása, a szökés és az álruha használata sodró lendületű cselekményt, rengeteg helyzetkomikumot és konfliktust eredményez, de – a műfajnak megfelelően – a történelmi események alatt kibontakozó szerelmi szálak az operett végére szerencsésen rendeződnek. Egy kis történelem, egy kis mese, romantika, és a hősök felidézése hasznos, mert felfrissíti az emlékezést, erősíti a múlthoz, az értékeinkhez való ragaszkodást. A Mária főhadnagy szarvasi előadása szép színházi élményt ígér.                                                                                                              Fotó: A-TEAM/ Nyári Attila  

Pénteken reggel napsütésben kezdődött el Tusványoson a Teátrumi Sátor programja, a kisgyerekes fesztiválozók bábszínházi előadásra siettek. Kora délután kerekasztal-beszélgetést rendeztek a TAO utáni színházi finanszírozás helyzetéről. A szülők várták már azt a pillanatot, amikor a cirkuszi készségfejlesztők és a játszóházi animátorok gondjaira bízhatták a legkisebb táborozókat, majd együtt ülhettek be a Halvirág Bábszínház előadására, melyen ezúttal Borsos Virág és Tamás Boglár segítségével a Kőleves című mese elevenedett meg. A kerekasztal-beszélgetésre eljött Fekete Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára, Fülöp Péter, az EMMI közművelődési és közgyűjteményi ügyekért felelős helyettes államtitkára, Szalay-Bobrovniczky Alexandra, Budapest humán ügyekért felelős főpolgármester-helyettese, Seregi Zoltán, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója és Wischer Johann, a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatója. A Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára által vezetett beszélgetés a TAO utáni színház- és kultúrafinanszírozás helyzetét elemezte. A kulturális szakterületen belül az előadóművészet szervezeti struktúráját vázolta fel – az alkotótól a kulturális területért felelős kormányzati szervig – Fekete Péter államtitkár. A fogalmi tisztázás azért is hasznos volt a beszélgetés elején, mert rögtön itt megkülönböztette az intézményi hálót (amely a befogadáshoz a daraboknak teret biztosít) a fenntartótól, akinek a feladata az intézmények működésének biztosítása. Innen sokkal könnyebb és egyértelműbb volt továbblépni arra a kérdésre, hogy az intézmények fenntartásához honnan érkeznek források. A bevételi oldal többcsatornás rendszerét három szempontból vizsgálták a beszélgetőpartnerek: Fülöp Péter kormányzati oldalról, Szalay-Bobrovniczky Alexandra a fenntartói szempontokat hangsúlyozva, Seregi Zoltán vidéki színházigazgatóként szerzett tapasztalatait osztotta meg, amit kiegészített Wischer Johann, aki a határon túli intézményekre jellemző, egyedi vonásokra helyezte a hangsúlyt. Minden szereplő egyetértett abban, hogy az eddigi gyakorlat, ami a költségvetési forrás, a fenntartótól működésre szánt összeg, a jegyeladások bevétele, valamint a pályázatok és támogatói források által biztosított diverzifikált finanszírozási rendszer megfelelő a színházak számára, ebből azonban jó volt a TAO kivétele a visszaélések miatt, amennyiben persze a kulturális tárca új finanszírozási modellje ki tudja váltani az így kieső forráshiányt. Az, hogy a kulturális TAO-ról folyó vita a sajtóban hasznos-e vagy sem, egy másik kérdés, amiről már megosztódtak a vélemények. Érthető Fekete Péter álláspontja, hogy kultúráért felelős államtitkárként ezeket a vitákat szakmai körökben kívánta volna lefuttatni, és a kész, megnyugtató, igazolható végeredménnyel kiállni a nyilvánosság elé. Ezt támasztotta alá Seregi Zoltán véleménye is, miszerint ez a finanszírozási kérdés a közönség szempontjából partikuláris, hiszen a nagyérdeműt nem a TAO, hanem a minőség érdekli. Ehhez annyit fűzött hozzá Fülöp Péter, hogy az igazolható nézői számok és a minőség kiemelten fontos szempont, hiszen az is látható, hogy amelyik színház jó darabokból álltja össze a repertoárját, annak a saját bevételei is nőnek, például a szezoneleji bérletvásárlásokból. Ezzel szemben Szalay-Bobrovniczky Alexandra azt hangsúlyozta, hogy teljesen mindegy ennek a kérdésnek az interpretációja, hiszen nem az a kérdés, hogy jó-e ez a vita, hanem az, hogy legyen vita egy régóta elhúzódó, rosszul működő, megoldatlan helyzetről. Ez a vita azért is fontos például Budapest esetében, mert a fővárosi színházak fenntartói finanszírozása nagyon különböző modellek szerint történik, amit így nem torzít egy visszaélésre lehetőséget adó elem, a TAO. Wischer Johann ezt azzal egészítette ki, hogy számukra a TAO-vita pozitív hozadéka, hogy határon túli társulatként a TAO-ból eddig sem volt bevételük, az új finanszírozási rendszernek viszont ők is kedvezményezettjei. Délután három közönségtalálkozóra került sor, amelyek közül az első inkább volt egy rendhagyó irodalomóra Szarka Tamással. A beszélgetőpartner ezúttal Csák János volt, aki transzcendens ívű bevezetőjéhez kapcsolódva három témakörre irányította a figyelmet: hely, idő, elem. Szarka Tamás ezek közül a saját verseit, dalszövegeit idézve a hely kérdését bontotta ki a legrészletesebben, amikor elmondta, hogy Kárpát-medencei előadóként ennek a régiónak, ennek a népnek a nyelvén alkot, az itt élő madarakat hallgatja, Mozart kifejezésével élve: „az ő éneküket lopja el”. A nyelv azért is fontos kérdés számára, mert az idő kérdésére térve felidézte azt, hogy különösen is fontos megőriznünk azt a nyelvet – esetében a magyar mátyusföldi változatát –, aminek a sokszínűségét „kivasalja” a média. A tartalmi témakörre áttérve, az, „aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni” népdalsort idézte, ami az ő esetében különösen igaz, hiszen dalaiban sokszor a saját élete fordulópontjainak „18 karikás” mélységeit hozza felszínre és énekli meg. Az esti fellépőkkel ezúttal is Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára beszélgetett. Elsőként az Anna and the Barbies tagjaival, akik már visszatérő vendégek Tusványoson a 2017-es koncertjük óta. Az idén 15 éves zenekar a másfél évtizedes fennállásukat azzal szeretné emlékezetessé tenni, hogy minden hónapban „történjen” valami a zenekar körül: új klip, szimfonikusokkal fellépés, az Ugar Fesztivál, mellyel a kortársaik mellett az utánuk jövő zenészgenerációnak akarnak a segíteni azzal, hogy lehetőséget biztosítanak a bemutatkozásra, Best of… setlist összeállítása a nyári idényre, ami az este folyamán Tusványoson is hallható lesz. A Bagossy Brothers Company gyergyószentmiklósi tagjai tulajdonképen hazajöttek erre a fellépésre, hiszen a zenekar egy éve jutott el arra a profi szintre, hogy mindannyiuknak át kellett települnie Magyarországra, és „rendes” munkahelyeiket feladva végre mindannyian kizárólag a zenekari feladataikra tudnak koncentrálni. Ennek meg is vannak a látható jelei, hiszen jelentős szintet léptek az idei Budapest Parkban tartott teltházas koncertjükkel, ami után már az Aréna következhet. Ez a szintlépés kicsiben egyébként a tusványosi fellépéseikre is igaz, mivel első alkalommal a MIT-sátor vendégei voltak, ma viszont már a nagyszínpadon lépnek fel, a nyári szezonra összeállított dalsorrenddel. A Teátrumi Sátor mai prorgramját a Fővárosi Nagycirkusz és a Békéscsabai Jókai Színház előadóművészeinek és artistáinak teltházas közös revüműsora zárta, mely musicaldarabok és artistaszámok különös egyvelegére épült. A színházi gömbsátron kívül pedig DJ Szabó László és Radnai Péter zárta a napot. A Csűrbe várták a bulizni vágyókat, az erre az alkalomra összeállított Tusványos Mix-szel. És következik a zárónap – várunk a Zentai Magyar Kamaraszínház előadására!

Remek hangulatban elkezdődött a kerek évfordulót ünneplő Tusványos: a 30. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor tusnádfürdői helyszíne estére az esős időjárás ellenére is benépesedett – írja a szekelyhon.ro. A nulladik napon a Metropol Group fellépésével rajtol a koncertek sorozata, majd a Magashegyi Underground és a Quimby is színpadra lép. A jókedv, a régi ismerősökkel való találkozás, a karszalagváltás és a kipakolás került a középpontba a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor nulladik napjának első felében, még az eső sem igazán szegte a Tusnádfürdőre érkezők kedvét, hiszen ahogy fotósunk is látta, a sátorállítás a vizes táborban sem igazán jelentett kihívást az esőkabáttal és gumicsizmával is felszerelkezett fesztiválozóknak – írja a Székelyhon. A lazább programú nulladik nap után szerdán már számos előadás és egyéb kikapcsolódási lehetőség is várja a tusványosozókat. A fesztivál hivatalos megnyitóját szerdán, 10 órától tartják a Lőrincz Csaba sátorban, majd ugyanitt 11 órától Közép-Európa EP-választások utáni helyzetéről értekeznek. Terítékre kerül az utóbbi időszak egyik legvitatottabb témája is: 13 órától a Kós Károly sátorban Úzvölgye és egyéb határvitáink címmel tartanak panelbeszélgetést. Akik könnyedebb programra vágynak, ellátogathatnak a Future Terminal sátorba, ahol interaktív játékokkal és kvízzel várják az érdeklődőket, a MIT sátorban Stand up Comedy várható 17 órától, a Rákóczi-udvarban pedig 18 órától borkóstolót is tartanak. Eközben a Magyar Teátrum színházi sátorban közönségtalálkozókat szerveznek a szerdai nap fő fellépőivel: 16.30-tól a Magna Cum Laudéval, 17.15-től pedig Nagy Feróval és csapatával, a Beatricével. Az utóbbi, több mint negyvenéves múltra visszatekintő zenekar 20 órakor lép színpadra, a Magna Cum Laude pedig 22 órától koncertezik. A rendezvény részletes programja a tusvanyos.ro weboldalon böngészhető. Vonattal Tusványosra.                                                                                                                                                                                           fotó: MTI/ Veres Nándor

Az igazmondó juhász és az aranyszőrű bárány című meséhez Szarka Gyula Kossuth-díjas énekes, zenész, a Ghymes együttes alapító tagja írt zenét, amely a közelmúltban önálló CD-n jelent meg. Zalán Tibor József Attila-díjas költő, dramaturg verses meséjének premierjét február közepén tartotta a Békéscsabai Jókai Színház. Szarka Gyula a felvidéki Királyrévén nőtt fel, gyerekkorától folytatott zenei tanulmányokat, majd a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán szerzett tanári diplomát. 1983-ban, főiskolai évei alatt alapította meg testvérével az első zenekarukat, amely 1984-től viseli a Ghymes nevet. 2007-ben megjelent második szólólemeze, a Bor és lányka egy hónap alatt aranylemez lett, 2011-ben megosztott Kossuth-díjat kapott testvérével, Szarka Tamással. Zenei munkásságában nagyon fontos a népköltészet, a népzene, a magyar történelem megismertetése a mai közönséggel, főleg a fiatalabb nemzedékkel, és meggyőződése szerint a színháznak itt komoly feladata van. A mozgalmas cselekmény, a szép díszlet és a jó színészi játék mellett kiemelt szerepe van a zenének, hogy sikerüljön maradandó élményt nyújtani a gyerekeknek. Az igazmondó juhász és az aranyszőrű bárány című mese zenéjének megkomponálására Seregi Zoltán igazgató kérte fel Szarka Gyulát, a mesejáték ősbemutatóját a Jászai Mari-díjas Karczag Ferenc színművész rendezte, a zenei vezető Rázga Áron volt. A főbb szerepekben Nagy Róbertet, Komáromi Anettet, Mészáros Mihályt, Csonka Dórát, Nádra Kittit, Puskás Dánielt láthatta a közönség. A sikeres produkcióból 40 előadást tartott a színház, ahol 20000 gyermek tapsolt kedvenc mesehőseinek. A Békéscsabán készült felvétel mostantól még nagyobb körben szerezhet élményt, örömöt a hallgatóságnak.