Az Alul semmi bemutatójával megint egy olyan előadás született Békéscsabán, amely magasra tette a lécet, beírta magát a színháztörténetbe, és a világ nagyvárosainak színpadján bárhol megállná a helyét. Terrence McNally szövegíró és David Yazbek zeneszerző Broadway-musicaljét emberi sorsok hiteles ábrázolása, nagyon eredeti, igényes zene, kiváló színészek és zenészek játéka teszi emlékezetessé. (Niedzielsky Katalin kritikája) A 2018-19-es évad utolsó nagyszínpadi premierjeként még pár hétig láthatja a közönség az 1997-es angol filmkomédia és az azonos című 2001-es musical utódját, de az előadás színvonala és a nagy siker alapján könnyen megjósolható, hogy az később is repertoáron marad… A Jókai Színház bemutatóját óriási várakozás előzte meg, és a közönség minden este nagy izgalommal figyeli a fejleményeket, amiben nyilván nagy szerepe lehet az ismert chippendale-, azaz sztriptíztörténetnek. Az előadásnak, Tege Antal rendezésének talán a legnagyobb értéke mégis az, hogy ennél sokkal többet nyújt, nem marad a felszínen, az előzményekhez képest mélyebbre ás az emberi problémákban és lelkekben. Miközben bontakoznak ki a színpadon a sorsok és a jellemek, egyre kevésbé érdekes, hogy a végén ki tolja le a nadrágját, mert izgalmasabbá válik és együttérzéssel kell figyelni arra, hogy ezek az emberek mekkora nyomás alatt szenvednek, micsoda áldozatokat kell hozniuk, mekkora megalkuvás árán jutnak el odáig, hogy reflektorfényben levetkőzzenek… A Peter Cattaneo rendezte filmben még az angliai Sheffield, az egykori virágzó acélipar fellegvára a helyszín, a musicalben és a mostani színpadi változatban már az amerikai Buffaló, ahol az acélmű bezárásával véget ér a jólét, és a munka nélkül maradt emberek a túlélésért küzdenek, kétségbeesetten keresnek új állást, megélhetési lehetőséget. A gazdasági, szociális gondokat csak fokozza a szereplők magánéleti problémája. Jerry például tartozik a gyerektartással (volt felesége újból férjhez akar menni), félő, hogy elveszíti imádott fiát. Dave házassága is veszélybe került, felesége és barátja között vívódik, nem tudja, kinek feleljen meg. Az örök vesztes, ráadásul meleg Malcolm öngyilkosságra készül, kipufogógázzal akarja megölni magát, Dave és Jerry megmenti, ezzel ismét értelmet ad az életének. Harold, az egykori gyárigazgató „volt valaki”, most pedig otthon hazudik a feleségének, mert nem meri bevallani, hogy kirúgták. De sorolhatnánk tovább a szereplőket, mindenkinek megvan a maga keresztje. Kontrasztok kiemelésére épít, és ezzel hatásosan bánik az előadás. A chippendale-show látványos felütés, a nők sort állnak, őrjöngenek érte; a második kép szürke, fekete, reménytelen, itt ismerjük meg a munkanélküli férfiakat. A műsor alatt a férfi wc-ben zajló leleplező jelenet fantasztikus: a két jó barát, Jerry és Dave elrejtőzik, így kihallgatja a nők diskurzusát az erősebb nemről. Jerry a sztiptíz népszerűségéből meríti az ötletet és szervezi a csapatot, hogy vetkőzőszámmal keressenek pénzt. Különös, hogy legjobb barátja sokáig ellenáll, a stábhoz elsőként pedig éppen az öngyilkosjelölt Malcolm csatlakozik. Minél jobban közeledik a fellépés időpontja, annál inkább erősödnek a próbán a félelmek, a kétségek alkalmasságuk felől. Jerry egyre csak biztatja, erősíti társait, hogy ők éppen egyéniségükkel különbek a kigyúrt selyemfiúknál, és azokkal ellentétben majd „végig csinálják”. Dave és Harold talál munkát, szeméremsértésért üldözik a csapatot, a bajtársiasság jegyében mégis készek kiállni, kivéve éppen Jerryt, a szervezőt! Nagy az érdeklődés, a nézőtéren ott ül mindenki, aki számít, veszíteni valójuk nincs, a hezitáló Jerryt fia győzi meg, hogy neki is ott a helye. The Full Monty – ez a kifejezés az angol szlengben azt jelenti: teljes egész, abszolút minden. Minden vagy semmi. Blastik Noémi találó fordításában: Alul semmi. Jerry egyfolytában mondogatja, hogy ők mások, mint a chippendale-ek, és végig csinálják, hiszen így adták el a jegyeket, miközben a többiek folyamatosan tiltakoznak, védekeznek, aztán rászánják magukat. A Jókai Színház közönsége pedig két és fél órán keresztül találgathat: Mi lesz ebből? Hogyan oldható meg, hogy a látvány a történésből fakadjon, de mégis a jó ízlés határain belül valósuljon meg a show? A hat hős a fináléban végül megszabadul munkásruhájától, még a tangájától is, a védősisak éppen időben a megfelelő helyre kerül, így popsikat látunk, mást nem. De ez a nagy nyilvánosság előtti összvetkőzés (Alul) semmi ahhoz a lecsupaszításhoz, kitárulkozáshoz képest, ami az attrakcióig a kétségbeesett, megalázott, kiszolgáltatott lelkekben végbemegy. Mint már annyiszor, most is egy erős, összeszokott csapat kápráztatja el a nézőket. A hat kiváló főszereplőhöz új színfoltként csatlakozott és máris belopta magát a közönség szívébe Kovács Áron (Harold Nichols, az igazgató). Csomós Lajos (Jerry Lukowski) és Katkó Ferenc (Dave Bukatinsky) kettőse (volt már ilyen, az Egerek és emberekben!) felejthetetlen. Gulyás Attila (Malcolm Macgregor) alakítása megrázó, szívszorító, Szabó Lajos (Ethan Girard) kiválóan ötvözi az emberséget a humorral. Gerner Csaba (Noah T. Simmons, a Csődör) nagyon eredeti, kimagasló alakítás. De az egész népes szereplőgárda megérdemli a „The Full Monty- dícséretet”: Szente Éva, Csonka Dóra, Liszi Melinda, Nagy Erika, Földesi Ágnes Villő, Veselényi Orsolya, Fehér Tímea, Mészáros Mihály, Hodu József, Jancsik Ferenc, Czitor Attila és a többiek is. Jerry kisfiának (Nathan) szerepét kettőzve Nyúl Bence és Cseh Sebestyén játssza, fontos figura, nemcsak megható a gyerek a színpadon, hanem az apja tetteit nagyban meghatározza. Hiába, az élő zenét nem pótolja semmi, ha musical, akkor zenekar kell! Gulyás Levente zenei vezető a zongoránál és karmesterként kitűnő zenekarával abszolút profi főszereplő. A fúvósok játéka felejthetetlen, trombitán Resetár Attila, Bíró Tamás, harsonán Resetár Dávid, Kalmár Zoltán, szaxofonon, klarinéton, fuvolán Kepenyes Pál, Bogdán Gábor játszik nagyszerűen, a zongorát Rázga Áron szólaltatja meg, gitáron Fábián Béla/Téglás Gergely, basszus gitáron Pfeff Márton játszik remekül, Tímár Tamás dobol, ütősként Hajgató Simon erősíti a zenekart. Egy ilyen nagyszerű musicalt megszólaltató zenészek méltóbb helyet érdemelnének (akár a színpadon) a szűk és láthatatlan zenekari ároknál! David Yazbek egészen kivételes zenét komponált, gyönyörű, de nem egyszerű, nem fülbemászó dallamokat. Nem biztos, hogy hazafelé menet egyből fel tudjuk idézni, sikerül eldúdolni ezt a zenét, mert nagyon komoly, igényes, különleges, jellegzetesen amerikai, amit a spirituális és elbeszélő blues, a soul jazz és a funky ritmusok egyaránt ékesítenek. A hat kiváló színész énekesként is nagyot alakít, a lírai duettek az előadás kimagasló jelenetei, a hölgyek közül Szente Éva, Liszi Melinda énekel legszebben. Az előadás monumentális, amerikai nagyvárosi hangulatot idéző díszletét Egyed Zoltán tervezte, a karaktereket erősítő, kifejező jelmezeket Kiss Kata. A színvonalas koreográfia Topolánszky Tamás Harangozó Gyula-díjas, Érdemes Művész alkotását és a táncosok munkáját dícséri. Niedzielsky Katalin Fotó: Nyári Attila/ A-TEAM
