Lakatos Károly maszkmesterrel és Lakatos Károlyné, Horváth Veronika színházi fodrásszal folytatódik a Terefere a Művész Kávéházban sorozat. A Magyar Teátrum Díjas házaspárral a Kállai-díjas Kadelka László beszélget április 13-án, pénteken 17 órától. Óriási szakmai tudás, tapasztalat és alázat jellemzi a Lakatos házaspár munkáját, amibe beleadják szívüket, lelküket. Nemcsak értéket teremtenek estéről estére, hanem emberségről, türelemről, diszkrécióról is tanúbizonyságot tesznek. A Magyar Teátrum-díjas mesterek elhivatottságát, hűségét és életművét a Békéscsabai Jókai Színház 2016 november 12-én az örökös tag címmel jutalmazta.

Az első áprilisi Tereferén a több mint 45 éve a Békéscsabai Jókai Színház csapatát erősítő Bojczán Istvánnal, Magyar Bronz Érdemkereszt és Magyar Teátrum díjas színpadi műszaki csoportvezetővel beszélgetett a Művész Kávéházban, a Kállai-díjas Kadelka László. 

A Békéscsabai Jókai Színház és a Bárka folyóirat éppen egy évvel ezelőtt, 2017. április 4-én drámapályázatot hirdetett a rendszerváltoztatáshoz kapcsolódóan. Közelmúltunk e meghatározó politikai, gazdasági és társadalomtörténeti eseménysorozatával, folyamatával való színpadi szembenézés bármilyen formáját lehetségesnek és jogosultnak tartottuk, így műfaji megkötésünk a pályázattal kapcsolatban nem volt. 

Bojczán István a Jókai Színház színpadi műszaki csoportvezetője lesz a Terefere a Művész Kávéházban beszélgetős sorozat következő vendége április 6-án, pénteken 17 órától. Sokan nem is tudják pontosan, miben áll a munkaköre, mert ő maga intézmény az intézményben. Ha a színházban hirtelen bármire szükség van, azt mondják, „menjetek Bojczihoz!” Hivatalosan 1973. októbere óta, tehát negyvenöt éve dolgozik a teátrumban, de előtte már egy évig itt volt kisegítőként. A színházművészet iránti odaadását, példaértékű munkavégzését 2015-ben Magyar Bronz Érdemkereszttel, 2016-ban Magyar Teátrum Díjjal ismerték el. Arról, hogyan jutott eszébe annak idején egy tizennyolc éves dombiratosi fiúnak, hogy a színházba menjen dolgozni és még sok minden másról a Kállai-díjas Kadelka László beszélget Bojczán Istvánnal.

Fotó: Józsa Mihály   Sík Sándor: A keresztút XIV. Stáció (részlet) Valahol A kristálytenger fölött, A Szék előtt Feszült inakkal áll az Angyal. Szemei mint a villám, ruhája mint a hó, Áll, vár és alig-alig győzi kivárni A Harmadnap hajnallatát, (Nem is harmadik igazán, – Isten türelme is feszült a pattanásig: Csak egy éj, egy nap, egy hajnali perc) És lendül a szárny, És lebben a kő, És elhangzik a mindenségben: „Békesség nektek, én vagyok!”