A XIX. Melpomena Tavrii Nemzetközi Színházi Fesztiválon az a szóbeszéd terjedt, hogy az idén nem adnak díjakat, mivel a rendezvény elsődleges célja a színházak közötti szakmai és baráti kapcsolat erősítése.  A záró "Kapusztnyik" nevű rendezvényen, amelyen korábban átadták az elismeréseket, most ezt nem is tették. Mindennek ellent mondott az a tény, hogy nagy létszámú zsűri nézte az előadásokat… A khersoni "Kulisha" Színház honlapján tegnap este (május 31-én) – számunkra váratlanul, hiszen már hazaérkeztünk – megjelent a szakmai zsűri által adományozott díjak listája. Innen értesültünk arról, hogy Merő Béla, a Békéscsabai Jókai Színház rendezője kapta a fesztivál elnökének "A világirodalom klasszikusának nagyszerű megvalósításáért" díjat. A rangos elismeréshez szívből gratulálunk!

Mindig kihívás nemzetközi fesztiválon részt venni. Izgalmat jelent, ha más nyelvi, kultúrájú közegben lépünk fel. Számtalan kérdés fogalmazódik meg bennem ilyenkor: mennyire érthető, amit csinálunk? Vajon az a jelrendszer, amit használunk kifejező lesz-e? Nyelvünk "zeneisége", akusztikája hordozza-e a darab világát? Pontosan érthető lesz-e a színpadi szituáció, a színészek által megformált karakter? A díszlet és a jelmez mennyire segíti játékunkat…. Megpróbáltunk felkészülni a fenti kihívásokra. Végeredményben azt csináltuk, amit itthon, csak kissé hangsúlyosabbá tettük azokat a gesztusokat, amelyek a verbalitást erősítik meg, hiszen a más nyelvi közegben a kommunikációs jelrendszer felcserélődik: a metakommunikatív rész – amely a színház alapja – hordozza a nyelvünket nem értő közönség számára a verbalitást – természetesen megőrizvén a "hogyan?" világát, s a nyelvi közeg pusztán "dallammá", "zagyva" nyelvvé változik. Néhány – a szerepek lényegét megfogalmazó mondatot pedig – színészeink megtanultak ukránul… A fenti kérdések okozta izgalom miatt nem tudtam beülni a nézőtérre bemutatkozásunkkor. A színpadról követtem a történéseket, ahol képernyőn láthattam a közönséget is. Az előadásunk elején a nézők állandóan a színpad két oldalán elhelyezett kivetítőkre pillantottak, amelyeken az ukrán fordítást olvashatták. Aztán egy idő után egyre kevesebbet néztek a képernyőkre. Nyilván az ukránul elhangzott mondatok ovációt váltottak ki, de a színpaddal való kapcsolatuk nem merült ki ezzel. Színészeink érezték a közönség "lelki akusztikáját", az aktív visszajelzéseket, reakciókat. A nézők pontosan követték a darab minden rezdülését, együtt éltek velünk, s számos helyzet váltott ki nyílt színi tapsot… Az előadást hangos tetszésnyilvánítással, állva tapsolással – ami ott általános – fogadták, de a "brávózás", már többről árulkodott… ( Idén először döntött úgy a fesztivál vezetősége, hogy nem osztanak díjakat, azért, hogy a találkozó ne a versengésről szóljon, hanem a baráti, színház-szakmai kapcsolatzokról. A szakmai zsűrivel az előadásokról kötetlenül lehetett beszélgetni. ) Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk, tête at  tête gratulációkat, s különféle fórumokon megjelent szakmai kritikákat, amelyekben részletesen és személy szerint elemezték színészeink kiváló alakítását, s azt  korszerű molière-i világot, amellyel találkoztak a színpadon…    Merő Béla,  rendező

Álló taps, csillogó szemek, ajándékok… Ezek jellemezték A fösvény című előadásunk fogadtatását Ukrajnában a XIX. Melpomenia Tavrii Színházi fesztiválon. Társulatunk csütörtökön játszott a 13 nemzet egyikeként. Az ukrán szöveget a színpad két oldalán álló televízióról olvashatta a közönség.. A karakterek -Merő Béla rendező kérésére – minden eddiginél erősebbek voltak, hiszen a játéknak magának is tükröznie kell a történetet az idegen nyelv miatt. A közönség nagyon érezte és élvezte az előadást.  A társulatunk és a Színitanház hallgatói, akik szerves részei a darabnak, egy egész hetet tölthettek a Khersonban a fesztiválszervezők jóvoltából. Az előadás utáni megérdemelt pihenőnapok különböző nemzetek előadásai megtekintésével és a Fekete tenger közelségének áldásával teltek. Jelen volt az előadáson Merő Béla rendező, Seregi Zoltán igazgató, Zalán Tibor dramaturg és Alexandr Gonobolin ukrán érdemes művész, aki a darab zenéjét szerezte. Örömmel konstatálta, hogy végre láttja, mihez komponált muzsikát. Köszönet mindenkinek, akinek része volt abban, hogy ez a vendégszereplés megvalósulhatott.  Komlóssy Kata