„Ne akarj te felnőtt lenni sohase!”
A Légy jó mindhalálig című Móricz-mű musicalváltozatát Seregi Zoltán rendezésében 2016. október 21.-étől tűzte ismét műsorára a békéscsabai Jókai Színház. A darab bemutatója az előző évadban volt, de a nagy siker okán idén is láthatja a közönség. Nem csoda, hogy ismét színpadon van: fülbemászó dallamok, örökérvényű igazságok, szórakoztató és egyben elgondolkodtató történet. A musicalváltozat egy kivonatolt variációja az eredeti műnek, de a történet és a mondanivaló így is helytálló. Kocsák Miklós zenéje és Miklós Tibor dalszövege, Pinczés István átkötő szövegei pontosan leírják, elmesélik, elbeszélik a történéseket. Mind a jelmez, mind a díszlet korhű, a dalokat zenekar kíséri. Rendezői érdekesség, hogy láthatjuk a felnőtt Nyilas Misit (Czitor Attila, filmen), aki mindig akkor bukkan fel, amikor valami sorsfordító esemény közeledik. Olyan ez a motívum, mintha a kollégiumi élet egyfajta visszaemlékezés lenne, mintha a főhős élete ezen szakaszát mesélné el. A mű a debreceni Református Kollégiumban játszódik, melynek homlokzatán ma is olvasható: Orando et laborando (Imádkozz és dolgozz). Eme intelem a díszletben sem maradhatott el, végig ott lebeg a fejünk felett, emlékeztetve minket örök igazságára. E musical különlegessége, hogy a főszereplője (Nyilas Misi) egy gyerek, aki szinte végig színpadon van, számos dal az övé. Ez igen nagy feladat és nem kis megterhelés. A Misit alakító Bolla Márton ügyesen áll helyt: szépen, tisztán, artikuláltan beszél és énekel, a szerepben is jól érzi magát, nem zökken ki belőle. A többi, diákot alakító gyerek is sikerrel veszi az akadályokat, láthatóan élvezik a szereplést. A „felnőttek” is maradandó alkotást nyújtanak: Törökék, Doroghyék, a tanár urak mind maguknak érzik karakterüket, az ének és a mozgás sem idegen tőlük. Mindemellett jól tükrözik, hitelesen adják vissza a móriczi ember- és lélekábrázolás sajátosságait: jobb napokat látott előkelőségek, lóversenyezés miatt elúszott családi birtok, a nélkülözést nagyzolással palástoló hajdanvolt dzsentrik játéka a darab. Ilyen felnőttek között kell jónak maradnia a kisdiáknak, akit egy alaptalan vád miatt citálnak fegyelmi bizottság elé. Nem csak a vádaskodás roppantja meg a lelkét, hanem a felnőttekben való csalódása is. Nem csak a diáktársai csínytevéseit kell elviselnie, hanem a felnőttek is felhasználják alattomos terveikhez, akikhez annyira szeretett volna tartozni végre. Megható ábrázolás, ami egyszerre szívfacsaró és megható. Mind magunkra ismerhetünk Nyilas Misiben: gyerekként nagyon vágytunk felnőtté válni, meg voltunk győződve a felnőttek feddhetetlenségéről, hiba nélküliségéről. Felnőttként pedig sokat adnánk azért, ha csak néha-néha visszarepülhetnénk a gyerekkorba. E darab segítségével meg is tehetjük mindezt: a felnőttek felidézhetik, milyen volt gyereknek lenni, a gyerekek bepillantást nyernek a felnőttek (egyebek közt a tanárok) világába és más gyerekek életébe. Szórakoztató, elgondolkodtató, néhol elszomorító, de feltétlenül megnézendő darab. Mert „az élet szép, az élet minden.”. Lezó Nóra
