A fösvény ősbemutatóját 1668-ban tartották Franciaországban, Molière-rel a főszerepben, ám a siker elmaradt, mindössze hét-nyolc alkalommal volt látható az előadás. Mára azonban a komédia nagy sikerű klasszikussá vált, Magyarországon harminc fölötti a jegyzett bemutatók száma. A Jókai Színházban Merő Béla álmodta színpadra a darabot, Bartus Gyula színművésszel a főszerepben. A fösvény egyszereplős komédia, jutalomjáték a címszereplő számára, hamisítatlan parádéra, sziporkázásra ad lehetőséget. Bartus Gyula színművész is lubickol a szerepben, hitelesen kelti életre a saját koránál jóval öregebb, visszataszító vénembert. „Valahogy úgy hozta nekem eddig az élet, hogy nem játszottam még Molière-t. Pedig nagyszerű darabokat írt, és magát a commedia dell’arte műfaját is kedvelem, szeretem játszani. Sok nagyszerű bohóctréfát, és hihetetlen karaktereket, figurákat lehet megvalósítani általa a színpadon. Félreérthető és nevetséges helyzetek tömkelegével lehet találkozni a műfajon belül, és így Molière műveiben is. Nagyszerű és igazán felemelő érzés és lehetőség a darabjaiban játszani.” – mondta el a Jászai-díjas művész. Molière fantasztikusan értett a jellemek kicsavarásához, eltúlzásához; zseniális dialógusokat írt az egymást leleplező és furfangban túlszárnyaló figurákról. Úgy írta meg ezt a művet, hogy számos páros jelenet van benne, amelyeknél különösen fontos az egymásra figyelés, mely ebben az előadásban nagyon is érzékelhető. A társulat tapasztaltabb színészei Kovács Edit, Hodu József, Mészáros Mihály, Csomós Lajos, Vadász Gábor, Szabó Lajos, Nagy Róbert gondoskodnak arról, hogy Molière színházában érezzük magunkat. Hiba lenne azonban miattuk kevesebb figyelmet fordítani a színinövendékek ígéretes alakításaira, akik maradéktalanul teljesítik a vállalásukat: valamennyien az átérzett tét súlyával „játszanak". Hozzák az elvárhatót, jó nézni őket, nem lógnak ki az előadásból. Különös zene kíséri a kulcspillanatokat és a változásokat – az előadáshoz Oleksandr Gonobolin, Ukrajna Érdemes Művésze zeneszerző írt archaikusan kortárs zenét. Petrovszki Árpád jelmezei a történet valós idejéhez kötődnek, a színpadra kerülő ruhákra a barokk és rokokó korszak felvonultatása jellemző. A darabot Merő Béla, az ifjabb korosztályok avatott ismerője, rendezte, Zalán Tibor dramaturg kurtította nézhető és (ma) elviselhető hosszúságúra. Az előadást megelőzően kor- és korszakismertetőt kapunk a francia felvilágosodás jeles századáról és a commédia del’arte figuráiról, amelyek többek között Molière darabjaiban lettek irodalmi és drámai értékűvé. Aztán elindul a színpadon a fergeteges játék, a nézőtéren pedig az ugyancsak fergeteges nevetés. A hálás közönség illő tapssal köszönte meg a mulattatást.
