Mikó Csaba Kövérkirály című mesejátékával búcsúzott az idei évad a gyerekektől, a Békéscsabai Jókai Színház előadását Czitor Attila rendezte. Az április 18-ai premier alsó tagozatos közönsége mérsékelt lelkesedéssel fogadta a boldogságkeresésről szóló utazást, de a fináléra felélénkült. A tapasztaltabb korosztályhoz tartozó néhány néző alighanem azóta is a hatvanas évek olasz slágereit dúdolja. (Niedzielsky Katalin kritikája) Meghatározni, hogy mi az igazi boldogság, felnőttek számára sem egyszerű, ha egyáltalán szakítanak időt arra, hogy elgondolkodjanak ezen a lényeges kérdésen. Pedig egész életünkben keressük, hajszoljuk, és lehet, hogy amikor találkozunk vele, észre sem vesszük, nem értékeljék eléggé. Mikó Csaba az irodalomban és a színházban jártas, értelmes gyermekeknek szánhatta darabját, olyanoknak, akik a mesék mélyebb tartalmán is elmélkednek, kíváncsiak a jó és a rossz mögött rejlő okokra, az igazi értékekre. A premierközönség is gyakorlott színházlátogatónak mondható, hiszen az általános iskolásokat minden gyermekelőadásra elhozzák a pedagógusok. Figyeltek szorgalmasan, lestek egy ideig, de túlságosan nem ragadta őket magával a színpadi játék. Kövérkirály dilemmája, tanulmányútja, leckéi túl elméletinek, elvontnak bizonyultak a legkisebbek számára, és ez nem csoda. A mesében is akcióhoz, a színházban pergő eseménysorhoz, pont Békéscsabán színvonalas koreográfiához, tánchoz, igényes zenéhez szokott kis publikumnak magas volt a léc, nem korosztályra szabott a darabválasztás. Néhány évtized tapasztalata kell ahhoz valószínűleg, hogy meg tudjuk ítélni, csoki, sport, szerelem vagy pénz, gazdagság, hírnév, hatalom kell-e a felhőtlen boldogsághoz. Az ízek szellemeit megidézni, az éhség fogalmát megtestesíteni, az uralkodót a sivatagba küldeni, hogy tanuljon – mindez jópofa, szellemes ötlet, de úgy tűnt, nem az, ami a gyerekeket elvarázsolja, elgondolkodtatja. Arra például, hogy az egészség kivételes érték, amiért tenni kell, a felnőttek is általában későn döbbennek rá, ha egyáltalán eljutnak a felismeréshez. A toleranciáról, a másik ember iránti figyelemről, megbecsülésről mint nélkülözhetetlen morális kompetenciáról bármely közösségben, társadalomban, nem is beszélve. A Valahol Itáliában filmes felirat az előadás elején jelzi a helyszínt, és Czitor Attila rendező valószínűleg ezzel akarja megindokolni, miért választotta a meséhez az olasz slágereket. A hatvanas évek örökzöldjei néhány felnőttnek nosztalgiázásra remekül hangzottak, de a gyerekeknek nem sokat mondtak. Mellettem az egyik kislány osztálytársának meg is magyarázta a dolgot: angolul van, ezért nem értjük. Ezért sem, meg életkorotok miatt sem – gondoltam magamban. Még az is lehet, hogy nem az andalító melódiák illettek legjobban zenei aláfestésnek a mesejátékhoz. Majdnem megkérdeztem kritikus társamtól: Na és Jane Fondához meg Casanovához mit szóltok? Ők tetszettek? De nem tettem, majd a tanárok, a szülők elbeszélgetnek a színházi élményről. Talán. Nem ártana az értékelés, mert nemcsak az ízek, jelzők, fogalmak (éhség, öngyilkos jelölt, halál, vállalkozó) megtestesítése jelentett kihívást a második, harmadik, negyedik osztályosoknak, hanem biztos Jane Fonda és Casanova beugratása is. Kövérkirály sivatagi útjának első állomásán az egészséges életmódot, a mozgás, a sport örömét népszerűsíti a világhírű amerikai filmsztár, aki az utóbbi időkben a fitness, az aerobic fanatikus élharcosaként vált ismertté (a felnőttek körében). Casanova az életörömből, a szerelemből, a hódításból, a nők dicsőítéséből ad leckét a főhősnek; ez a 18. századi legendás hírű kalandor, csábító ugyancsak a felnőttek számára fogalom, hiszen szerelmi hőstetteit több művészeti ágban megénekelték. Miután a darabválasztás és a célközönség összefüggéseit így kielemeztük, jöhet végre a méltatás! Örömmel dicsérem a színészeket, akik ebben az előadásban elsősorban énekesként (és idegen nyelvből) kiváló teljesítményt nyújtottak, és remekül formálták meg a karaktereket. Szabó Lajos Királyként esendő, kedves, tanulékony figurát keltett életre. Csonka Dóra színészhallgató Ilona szerepét hozta lelkesen. Érthető, hogy ez a két szerep jutott el leginkább a gyermekközönség szívéhez. Liszi Melinda az Édes és Jane Fonda alakjában tündökölt és remekelt, Vadász Gábor a Sós és Casanova szerepében kiemelkedő alakítást nyújtott. Biró Gyula Savanyúja és kisautós Vállalkozója emlékezetes marad, akárcsak Csomós Lajos nagyszerű Keserűje és Öngyilkos jelöltje. Fehér Tímea az Éhséget személyesítette meg hatásosan. Az előadás díszletét és a jelmezeket Egyed Zoltán tervezte. A királyi palotát és a sivatagot egyaránt csupasz raklapokra helyezték, amiket a jelenetek közben állandóan pakolnak, különböző alakzatokká építenek, változtatnak, kezdetben nagy zajjal borogatnak a szereplők. Sokat javítanak a „raktárjellegen” a színes fénysugarak, nagyon szépek a hangulatos háttérképek. Az ízeket (édes, sós, savanyú, keserű) színekkel (rózsaszín, piros, sárga-zöld, fekete) megjelenítő látvány jól érvényesül a különböző korszakokat idéző jelmezekben. A merész asszociáción, szinesztézián (érzéktársítás) túl a viseletek a karakterek hangsúlyozására is szolgálnak. Az olasz slágerekkel, világirodalmi és filmes ikonokkal dúsított mesejátékra együtt várja a családokat a Jókai Színház. Niedzielsky Katalin
