Méltó módon lett elbúcsúztatva a Csörte című darab, ami 2012 óta volt látható a Jókai Színház színpadán. Szórakoztató volt azok számára is, akik már látták a darabot és azoknak is, akik csak az utolsó utáni előadásra jöttek el. Szilágyi Viktor írása Aggodalommal ültem be a március 13-i darabtemetésere, hiszen tudtam jól, hogy nincs könnyű dolguk a színészeknek. A keddi, utolsó előadáson bebizonyosodott, hogy Kara Tünde, Liszi Melinda, Katkó Ferenc, Gulyás Attila és Szabó Lajos már a kisujjukból rázzák ki a szerepüket, viszont még ők sem tudták mire vállalkoznak, amikor színpadra álltak péntek este. A darabtemetésen bármi megtörténhet, pusztán színésztársaik, kellékeseik és önmaguk kreativitása szab határt az abszurditásoknak. Egyetlen szabály van: a darabnak így vagy úgy, de le kell mennie, bármennyire is szabotálják a munkatársak a színjátszást. Öt percet se kellett várni arra, hogy a szereplők és a rendező, Fekete Péter rájöjjön, hogy egyik pillanatban sem lehetnek biztonságban, az egész színház rájuk vetette magát, a táncostól kezdve a technikuson át egészen a színészekig. Akik már látták a darabot azok érezhették az első felvonásban azt, hogy jó néhány ziccert kihagytak, ahol bele lehetett volna csúfítani az előadásba, és 10-15 percig úgy tűnt, hogy a kreatív ötletekből kifogytak az önjelölt szereplők. Furcsa volt, hogy nem élt senki a kínálkozó alkalmakkal Bogi házában, vagy Maci kocsmájában, amikor a történet két fiatalja sok év után ismét egymásra talált. Félő volt, hogy elvész a lehetőség, mivel a második felvonás második fele már a legkevésbé sem alkalmas arra, hogy viccet csináljanak a darabból, hiszen olyan erős feszültség bontakozik ki, amibe jó ízlésű ember nem rondít bele, darabtemetés ide, darabtemetés oda. A szünet után hatalmas és elsöprő lendületet vett a mű. A káosz eluralkodott a színpadon és már senki sem tudta, hogy mi lesz a végkifejlet. Mindenki kikövetelt magának egy kis részt a darabból a táncosoktól kezdve a rendezőn át még maga Vikidál Gyula is, aki szó szerint vette a darabtemetést, így ásóval érkezett az előadásra. Az Egerek és emberekben is játszó Katkó Ferencnek állandó fejfájást okozott színésztársa, Csomós Lajos, aki George szerepében akarta Lennie barátját hazavinni. De Gulyás Attila se úszta meg, neki is bele kellett bújnia Leprás Mátyás szerepébe a Koldusoperából, amiben Czitor Attila volt segítségére. Amíg Szabó Lajos a Chioggiai csetepaté alkoholista szolgálójaként nehezítette meg a kocsma életét, és Ragány Misa a nagyra törő, vidéki, esetlen fiatal fiú szerepében adta elő a Fekete Péter öcsém című operett slágert, addig Tege Antal és Vadász Gábor rendőrként próbálta Kara Tündét kihozni a sodrából. A művésznő természetesen profin kezelte a helyzetet. Vízválasztó momentum a darabban az, amikor Bogi megkapja az internetszámlát, és beszámol róla Maciéknak. Ezek után már nem lesz több lehetősége a színház munkatársainak szabotálni a darabot. A nagy "fináléjuk" viszont nagyon ízlésesen és humorosan sikerült. Egymás után, még egy utolsó színre lépést követelve ki maguknak elbúcsúztak a Csörtétől, a nézőktől, és a színészektől, percekkel a szomorú végkifejlet előtt. Komoly tehetségről és remek szakmai rutinról tett tanúbizonyságot minden színész, aki részese volt a Csörte elbúcsúztatásának. A szabotőrök jól ráéreztek arra, hogy melyek azok a pontjai a darabnak, ahol a legjobban feltűnik váratlan jelenlétük, habár az első felvonásban sokkal bátortalanabbul nyúltak bele a dolgok alakulásába. A négy főszereplő jól reagált a váratlan fordulatokra, és bár tény, hogy Kara Tünde és Gulyás Attila kapta a legtöbb pofont kollégáiktól, de Katkó Ferenc annyira jól kezelte ezeket a helyzeteket, hogy olykor egy-két reakciója nagyobbat szólt, mint mondjuk egy videobejátszás, vagy pár karakter megjelenése a színpadon.