Téli történetek a társulat tagjaitól, szívmelengető vagy éppen szívszorongató karácsonyi mesék, receptek, versek, hogy még szebb legyen az ünnep. Az idei, utolsó történetet Lakatos Károly, Magyar Teátrum-díjas maszkmester osztja meg Önökkel. Gyakran értek az ünnepek útközben, hiszen a megye legeldugottabb sarkában is várták a gyerekek a színházi előadásokat. Egy alkalommal Biharugrán tájoltunk egy mesével. Az ünnepek környékén valahogy nem esett a hó, és igazából a darabban sem, ezért kitaláltuk Cserényi Béla és Stefanik Irén színművészekkel, akik a királyt és a királynét alakították, hogy meglepjük a gyermek közönséget szállingózó hópelyhekkel.  A mesében egy ponton, az öreg király a jogarával kupán csapja az udvari bolondot, én meg ezt a kis gumilabdából kialakított jogart teletömtem hintőporral.  A király fejbe kólintotta az udvari bolondot, amitől  a hintőpor kiszabadult, egy átláthatatlan, lebegő függönyt képezve a színpadon.  Így utólag visszagondolva talán elég lett volna félig tölteni azt a labdácskát… Egyáltalán nem látszódott semmi és senki. Az előadás fél percig nem is folytatódott, amíg a hintőpor le nem ülepedett. A hirtelen jött hóesés osztatlan sikert aratott a gyerekek körében, de az akkori színidirektor, Vass Károly nem osztozott az örömünkben… Ezzel a mulatságos történettel kívánok vidám szilvesztert és boldog Új esztendőt!

Téli történetek a társulat tagjaitól, szívmelengető vagy éppen szívszorongató karácsonyi mesék, receptek, versek, hogy még szebb legyen az ünnep. Ma Bartus Gyula Jászai- és Gálfi Gyűrű-díjas színművész karácsonyi történetét fogadják szeretettel. Gyerekkoromban egész évben gyűjtöttük az ezüst és az aranypapírokat a csokoládékról, hogy később legyen majd a karácsonyi diót mivel bevonni. Mindig azzal díszítettük fel a fákat meg az általunk készített papírangyalkákkal, színes lapokból kivágott különböző csíkokkal, képecskékkel. Ezeket évről-évre mindig elraktuk és karácsonykor mindig elővettük és úgy bántunk velük, mint a legdrágább díszekkel, amik csak a fára kerülhetnek. A szüleink, általában a legolcsóbb szaloncukrokat tudták csak megvenni. De, akkoriban nem is volt olyan nagy a választék. A szaloncukrok kemények voltak és szinte elrághatatlanok. Mégsem maradt egy szem sem belőlük az ünnepek elteltével. Hozzánk ajándék nélkül is megérkezett a Jézuska. Tudtunk örülnia csokipapírba becsomagolt diónak is, amikor lebontottuk már a fát… Az igazi karácsonyi ajándékozás öröme akkor köszöntött be az életembe, amikor már a saját családommal karácsonyoztam. Jó érzés volt látni a feleségemmel, Timivel egymás arcán, hogy ajándékozhattunk a gyerekünknek. És jó érzés volt látni az izgalmat és a meglepetést a gyerekünk szemében, amikor kibontotta az ajándékot, amit a Jézuska hozott neki. És ez nem volt másképpen idén Karácsonykor sem…

Téli történetek a társulat tagjaitól, szívmelengető vagy éppen szívszorongató karácsonyi mesék, receptek, versek, hogy még szebb legyen az ünnep. Kovács Edit, Domján Edit- és Gálfi Gyűrű-díjas színművész egy gyerekkori történetét meséli el Önöknek.  Hat-hét éves lehettem azon a karácsonyon. A hóesésben éppen hazafelé tartottunk a szarvasi nagyszülőktől. A nővéremmel a kocsi hátsó ülésén azt találgattuk, vajon elég jók voltunk-e ahhoz, hogy a Jézuska meghozza a vágyott ajándékot. Próbáltuk tárgyilagosan megítélni a helyzetünket és arra jutottunk hogy: igen. Aztán néhány eset kölcsönös felemlegetése kétséget ébresztett bennünk, hogy esetleg mégse. Gondolom, az édesanyám mosolyogva hallgatta ezt a párbeszédet a kocsi első ülésén, és – mint a Jézuska titkainak tudója – kommentálta mindezt az autót vezető édesapámnak. Tudtuk hogy nem kell sokat várnunk a Jézuska döntésére, mert már beértünk Csabára. Ha hazaérünk, még kicsit hógolyózunk az udvaron, ami szintén jó mókának ígérkezett, hiszen ritkán tudtunk az édesapánkkal játszani. E közben édesanya a szobában segít a Jézuskának, és nem lehetetlen, hogy szól néhány jó szót az érdekünkben. Talán még nem késő! A boldog várakozásból fékcsikorgás riasztott. Próbáltam megkapaszkodni az előttem lévő ülésben. Ahogy megálltunk, az édesapám kiugrott az autóból és a hóban fekvő biciklishez rohant. Mi rémülten néztük. A biciklisnek az ijedségen kívül nem történt baja. A sarki kocsmából jött, ahol némi pálinkával köszöntötték a Jézuska születését. A jeges úton még józanul is nehéz biciklizni, nem csoda, hogy ilyen állapotban egyensúlyát vesztette felszállás közben. Szerencsére még időben meg tudtunk állni a hóban fekvő ember előtt. Az apám fölsegítette a bácsit és visszaült az autóba. A biciklis azonban meg akarta köszönni, és követte az apámat, bedugta a fejét a kocsiba. Hirtelen émelyítő pálinka és cigaretta szag töltötte be az utasteret. –          Köszönöm uram! Hát bocsánat! Karácsony van, biztos maga is bedobott már egy pálinkát! Az apám mögött ültem, az arcát nem láthattam csak azt, hogy megfeszült az egész teste. Világéletében gépekkel dolgozott, pontosan tudta, milyen veszélyes tompult reflexszelel vezetni. Ezért nem ivott soha, mikor autóba ült, és most is ezért tudott időben megállni a havas úton.  – Na menjen szépen haza! – mondta fojtottan. Csöndben ültünk hazáig az autóban. Éreztem, hogy az első ajándékot már megkaptuk ezen a karácsonyon, hiszen nagyon kicsin múlott ,hogy nem lett nagyobb baj, de szerencsére mindenki ép bőrrel úszta meg a kalandot. Nem ez volt az egyetlen ajándék azon a karácsonyon. Hosszú időn át kaptam egy olyan ajándékot, aminek az értékét csak most tudom igazán, amikor többé már nem ülhetünk mind a négyen a karácsonyi asztalnál.

Téli történetek a társulat tagjaitól, szívmelengető vagy éppen szívszorongató karácsonyi mesék, receptek, versek, hogy még szebb legyen az ünnep. Ma Zalán Tibor dramaturg, József Attila-díjas költő, író, drámaíró karácsonyi történetét olvashatják tíz mondatban. 1. Boldogságosak a gyermekkor karácsonyai, de még boldogságosabbak a gyermekeinkkel töltött karácsonyok (kezdhetné ezt az írást így, mondjuk, Móra Ferenc, ha történetesen nem engem kérnek fel, hogy írjak tíz mondatot egy emlékezetes régi karácsonyról). 2. Sára lányom aprócska volt, és akkor még egy pesterzsébeti (ma Pestszenterzsébet) panellakásban laktunk hármacskán, békességben, boldogságban, így minden évben el is jutottunk a karácsonyig. 3. Délelőtt felállítottam a fenyőfát, addig Csilla, a feleségem lent szánkózott (mert akkor még voltak havas karácsonyok) a leánykával, délután feldíszítette karácsonyfává a fenyőfát, én meg addig lent szánkóztam (mert akkor még voltak havas karácsonyok) a leánykával. 4. Sötétedéskor meggyújtottuk az adventi koszorú mind a négy gyertyáját (ha tehetjük, az adventi vasárnapokon ma is együtt gyújtjuk meg egymás után a gyertyákat, immár kiegészülve kisebbik lányunkkal, Judittal), és elénekeltük a Mennyből az angyalt, és Sára arca úgy ragyogott a gyertyafényben, mint egy valódi kicsi angyalé. 5. A Jézuska háromszor csöngetett, aki jobb híján én voltam (azóta is én maradtam a csengető a családi karácsonyokon), az ajtó kitárult, lányunk betipegett rajta, és ámulva állt meg a karácsonyfa előtt, amelyen már égtek a gyertyák, és fel-felszikráztak a csillagszórók. 6. Az ajándékok kisebb-nagyobb doboza, melyet a Jézuska (jobb híján a feleségem) gondosan becsomagolt színes papírokba, kínálkozón csillant meg a gyerek felé az imbolygó gyertyafényben. 7. Sára nevetve és mohón vetette rá magát az ajándékokra, sorra bontogatta picike kezével a kisebb-nagyobb dobozokat, amelyekből egy évre való játék került elő (persze, akkor még kevesebb és hagyományosabb játékokkal is beérték a gyerekek, úgymint baba, persely, kifestőkönyv, kis vonat stb., s nem úgy, mint mobiltelefon, tablet, elektromosan vezérelhető autó, öltöztethető-vetkőztehető barbybaba…). 8. A gyerek egyszerre az ajtó felé fordult, mutogatni kezdett arrafelé, és jól érthetően azt mondta, „ott a Jézuska”, s mi ettől elolvadtunk a feleségemmel, hogy nekünk milyen okos és aranyos és fantáziadús kislányunk van (és ebben végül is nem tévedtünk). 9. De mert Sára gyermek kitartóan mutogatott ugyanabba az irányba, az ajándékokra immár fittyet hányva, és kitartóan jézuskázgatott, kénytelenek voltunk az ajtó irányába fordulni (az ajtónak nyilván a hátunk mögött kellett lennie a dolgok rendje és logikája szerint), fordultunk és döbbenten láttuk, hogy a foncsorozott üveg mögött vakítóan lángol valami vagy valaki, egy pillanatra talán mindketten azt hittük, hogy angyal jött el hozzánk, mígnem a feleségem riadtan kibökte, „te, az előszobában ég az adventi koszorú”. 10. Leánykánk sokáig vigasztalhatatlanul zokogott, miért kellett nekem a Jézuskát, mint megjelenő karácsonyi fényt és lángot, a nagy hirtelen az ő hajdani fürdető kádjába eresztett vízzel kétségbeesetten lelocsolnom, történetesen elpusztítanom (a kis lakások átka és lám, olykor szerencséje, hogy a régi holmik nem férnek el máshol, mint ahol régen szolgáltak, így a fürdető kád a fürdőkádban pihent napközben és fürdés után), csak akkor nyugodott meg, és tért vissza az ajándékaihoz, amikor végre sikerült bemesélnünk neki, hogy a Jézuska is mosakszik olykor-olykor, és most épp nálunk ejtette meg, épp így, ahogy történt, a karácsonyi mosakodását…

Téli történetek a társulat tagjaitól, szívmelengető vagy éppen szívszorongató karácsonyi mesék, receptek, versek, hogy még szebb legyen az ünnep. Kiss Kata rendezőasszisztens egy karácsonyi gyermekverset oszt meg Önökkel. Varázslat Nálunk a karácsony a legszebb ünnep. Az egymás iránti szeretetünk és az egymáshoz tartozás érzése persze egész évben bennünk van, de ilyenkor egy kicsit még jobban felfénylik. A házat tisztaság, várakozás, gyertyák fénye, karácsonyi illatok, belső lelki készülődés tölti meg.  A  családunk már jó ideje nem vesz részt a vásárlási lázban,  mert ez az időszak sem erről szól számunkra. Édesapám még gyerekkorunkban bevezette, hogy ami biztos: a Jézuska mindig megajándékoz bennünket egy-egy könyvvel. Ez a szokás a párom családjában is jelen van, így aztán természetes, hogy a gyermekeinknek is tovább adjuk. Három évvel ezelőtt kapta Panni lányunk az „Elfelejtett lények boltja”című könyvet. Mai magyar írók jobbnál jobb verseivel és meséivel van tele. Mindet nagyon szeretjük és minden karácsonykor újra olvasgatjuk, de a Panna számára legkedvesebbet szeretném most megosztani.    Németh Zoltán: Találmány   Van egy találmányom. Arról, hogyan kell leenni a szaloncukrot a karácsonyfáról úgy, hogy anyu ne vegye észre. Lehet, hogy nem is az én találmányom, hanem apué. Csak arra kell vigyázni, hogy anyu ne vegye észre, amikor kibontjuk a szaloncukrot, gyorsan be kell kapni vagy el kell rejteni a zsebedbe. És aztán úgy kell visszacsomagolni a szaloncukor papírját, pontosan úgy, ahogy volt, mintha még benne lenne a szaloncukor. Ugyanúgy dudorodjon, a konstrukció. A legjobb, ha egyszerre két szaloncukrot csomagolsz ki, a párját is, mert akkor szépen kiegyensúlyozza egymást a két üres szaloncukorpapír. Ha viszont az egyikben ott marad a szaloncukor, akkor a súly lehúzza az üreset , és az gyanús, gyanús, gyanús! Éppen ezért be kell akasztani egy ágba, tűlevélbe, díszbe. Mert ha anyu észreveszi, már kiabál is: gyerekek, miért a szaloncukrot eszitek le a fáról, mikor itt a sok sütemény! Csak az is gyanús, amikor a sok libegő szaloncukorpapír miatt olyan a fa, mintha táncolna, vagy mintha el akarna repülni. És az is kínos, amikor Marika néni elsuhan a karácsonyfa mellett, és a gravitációtól, vagy mitől, a sok szaloncukor kileng. Vagy mikor az ikrek ott szaladgálnak a fa körül, és hullámzik az egész, lebegnek az üres szaloncukorpapírok, imbolyog a fa, bár hiába magyarázom, ez csak optikai csalódás, fú de kínos. Anyu meg úgy néz rám, hogy elsüllyedek szégyenemben, és mikor elmennek a vendégek, akkor azt kérdezi: gyerekek, ti direkt szégyent akartok hozni a fejemre? Ezért karácsonykor, amikor otthon a család, a nappaliban, ahol a karácsonyfa áll, a békesség miatt, nagyon, nagyon,nagyon lassan nyitjuk az ajtót, tudod, a huzat miatt.

Téli történetek a társulat tagjaitól, szívmelengető vagy éppen szívszorongató karácsonyi mesék, receptek, versek, hogy még szebb legyen az ünnep. Gnandt János, a festőtár Magyar Teátrum-díjas vezetője egy régi, kedves történetet oszt meg Önökkel. Nem régen hallottam, egy számomra megható történetet az egyik barátomtól. Tanyán laktak, azon a télen hó lepett be mindent. Az Unokatestvérével már régóta álmodoztak egy villanyvasútról, ezért azt kérték a Jézuskától, akik a szüleik elmondása szerint fent lakik a Mennyben. Elhatározták, biztos, ami biztos, hogy kívánságukat személyesen is közlik a Jézuskával. Látták, hogy a távolban az Ég találkozik a Földdel. Egy óvatlan pillanatban kiosontak a házból egy létrával és elindultak a horizont felé. Úgy tervezték, ahol elég közel van az Ég a Földhöz, ott felállítják a létrát, fellépnek az Égbe és megkeresik azt, akinek elmondhatják a karácsonyi kívánságukat. Már beesteledett mire a szülők, követve a hóban hagyott lábnyomaikat, ráleltek a két gyermekre. Arra már nem emlékszem, hogy végül megkapták-e a vágyott villanyvasutat, de annyi bizonyos, hogy a tanyákon akkoriban nem volt villanyáram…

Téli történetek a társulat tagjaitól, szívmelengető vagy éppen szívszorongató karácsonyi mesék, receptek, versek, hogy még szebb legyen az ünnep. Kara Tünde Jászai-díjas színművész karácsonyi süti receptjét fogadják szeretettel. Imádok sütni! A fogyasztó-közönségem szerint jól is csinálom. Ezért a kedvenc karácsonyi süti receptemet osztanám meg Önökkel. Tavaly csináltam meg először és azóta már sokszor kérték tőlem újra, nem csak ebben az alkalmi formában. Aki szereti a kelt tésztákat, annál a siker garantált!  Ezzel kívánok mindenkinek szeretetteljes, békés Karácsonyt és boldog Új Évet! NUTELLÁS FENYŐ-KALÁCS   Hozzávalók: 250 g liszt 2 tojás 60 g cukor 180 g tej 30 g vaj 1 csomag száraz élesztő Töltelék: Nutella /Ízlés szerinti mennyiségben. Én a nagyobbat szoktam venni, így abból marad még egy kicsi a konyhatündérnek is… 😉 / 2 evőkanál tej     Elkészítés: Keverjük össze a lisztet az élesztővel és a cukorral. Vájjunk egy lyukat a tészta közepén, adjuk hozzá az enyhén felvert tojást, majd adjuk hozzá lassan a tejet és az olvasztott vajat, dolgozzuk össze annyira, hogy egy lágy állagú tésztát kapjunk. Kelesztő tálban langyos helyen kelesszük, míg a térfogata a duplájára nő. Osszuk a tésztát 4 egyenlő részre, hajtogassuk háromszögekre, a háromszögeket nutellával kenjük meg, és egymást fedve hajtogassuk a tepsibe az ábrán látható módon. Ha készen van a fenyőcske összes csavart ága, még vagy 30 percig hagyjuk kelni, majd a tetejére kenjünk langyos tejet, és süssük körülbelül 25/30 percen át 180°C-on.  

Téli történetek a társulat tagjaitól, szívmelengető vagy éppen szívszorongató karácsonyi mesék, receptek, versek, hogy még szebb legyen az ünnep.  Ma Nagy Erika színművész, karácsonyi hagyományait osztja meg az olvasóinkkal. Szabolcsi lányként számomra nagyon fontosak az otthonról hozott hagyományok,  ez érvényes a karácsony körüli ceremóniára is. Karácsony előtt 2-3 héttel búzaszemeket csíráztatunk egy kis tálkában, és az így kihajtott zsenge búzát a karácsonyfa alá tesszük, mely az új életet szimbolizálja. Szokás, hogy a karácsonyi asztalnál  először felszeletelünk egy almát annyifelé ahányan az asztalnál ülünk, ez a szokás garantálja, hogy jövőre is mindannyian jelen legyünk. Utána jön a fokhagyma mézbe mártva. A népi hagyomány megvéd a  kígyómarástól, azaz megtart erőben és egészségben. És még diót is ropogtatunk, mert a szokás úgy tartja, ha ilyenkor egész diót bontunk olyan lesz az egész évünk, amilyen a dió bele: ha szuvas, rossz esztendő vár ránk, ha ép akkor sikerekben gazdag új esztendőnek nézünk elébe. Néha megpróbálom az orránál fogva vezetni a sorsot és már  a legszebb, válogatott, megtisztított dióbelet teszek az asztalra. És ezután jön az elmaradhatatlan mákos guba, ami arra szolgál, hogy anyagiakban bővelkedő évünk legyen. Pódiumestjeinkkel sokat járjuk a párommal, Tomanek Gáborral az országot és azt tapasztaljuk, hogy a falvakban sokkal élőbbek a népszokások, mint a városokban. Kötelességemnek  érzem továbbörökíteni ezeket a szép hagyományokat. Ezzel kívánok minden kedves színház barátunknak boldog ünnepeket!