Arany balladák középiskolásoktól
A Békéscsabai Jókai Színháznak fontos az ifjúság, kiemelt cél, hogy a 14-18 éves korosztály számára „trendi legyen a színházba járás”. Ehhez az kell, hogy a középiskolások megismerjék és megszeressék Thália templomát, mégpedig úgy, hogy alkotóként vesznek részt benne, maguk hoznak létre előadásokat, felmennek a színpadra és játszanak. Fekete Péter igazgató ezekkel a szavakkal nyitotta meg november 24-én délután az Ibsen Stúdiószínházban az Ádámok és Évák ünnepe című programsorozat immár negyedik évadát. (Niedzielsky Katalin tudósítása) Békés megye 15 középiskolájának színházszerető diákjaiból álló csapatok, tanáraik és a munkájukat segítő színész mentorok vettek részt az ünnepélyes megnyitón, amely az elmúlt év sikereinek – a legjobb produkcióknak, szereplőknek járó díjkiosztó – felelevenítésével kezdődött. Utána egy perces néma felállással a közelmúltban elhunyt Józsa Mihály színművészre emlékeztünk, aki három évig gondozta a programot. Tege Antal színművész, a megnyitó műsorvezetője és a projekt új gazdája örömmel jelentette be, hogy a tavalyi 10 helyett az idén már 15 csapat nevezett be a játékba, köztük vannak visszatérők és újak is. Fekete Péter kiemelte: az Ádámok és Évák ünnepe kiváló lehetőség arra, hogy a fiatalok körében népszerűvé lehessen tenni a színházlátogatást. Mint mondta, szeretnének egyre több fiatalt megnyerni, motiválni; és azt reméli, hogy ebben sokat segítenek a tanulók, ha társaiknak elmesélik, milyen érzés a színpadon állni, saját kreativitásukkal színpadi alkotást létrehozni. Az idei téma Arany János balladáinak színpadra állítása, amiről a direktor úgy vélekedett: nehéz feladat, mivel nem színpadi műfajról van szó. Az olvasott művet kell színpadra vinni, ehhez rengeteg fantáziára, kreativitásra van szükség, ami pont erre a korosztályra jellemző. A diákoknak segítenek a tanárok és a színészek mentorként. Minden támogatást megadunk a színház részéről, hogy a tanulók igazán szárnyalhassanak. Elhangzott, hogy a színművészeken, a mentorokon kívül Zalán Tibor költő, dramaturg és dr. Elek Tibor irodalomtörténész rendhagyó irodalmi órákon és találkozókon segíti majd a diákokat. Tege Antal élvezetes műfajelméleti előadást rögtönzött a balladáról, amiről mindig azt hangsúlyozzák, hogy mivel epikai műfaj, lehetetlen vagy nagyon nehéz színpadra vinni. A színművész viszont éppen ennek ellenkezőjéről győzte meg a hallgatóságot, mondván: a ballada jellemzői a legjobb lehetőséget kínálják a színrevitelhez. A sűrített cselekmény kiváló alkalom, hiszen hét perces produkciókat várunk a csapatoktól, és a szaggatott előadásmód is előny. Kiélezett lelki állapot, konfliktus nélkül nincs színház, ezt tudjuk. A szerelem a legjobb dolog, ehhez nem kell kommentár. S vannak még tragikus szélsőségek, balladai homály, ami szintén jól jön, hiszen a jó színésznek titkai vannak. Végül pedig a ballada jelenetekre összpontosít, ami szintén közel áll a színpadhoz – magyarázta a művész. A műfajtörténet után ismét videókat láttunk, zenét hallgattunk, példákat arra, hogy milyen változatosan lehet – a hagyományostól egészen a merészig – Arany balladáit, az eredeti szövegeket átdolgozni, megzenésíteni. Zalán Tibor költő, dramaturg meglepő fordulattal zökkentette vissza közönségét a valóságba, úgy fogalmazott: „a balladában semmi sincs, ami miatt színpadra kívánkozna”. Ezért arra kérte a diákokat, ne a szöveg, hanem a színpad felől közelítsenek a művekhez, hiteles alakokat, valódi karaktereket teremtsenek. Arisztotelészt idézve még hozzátette: a színház lényege, hogy ott cselekvő emberek beszélnek, nem mások mondják el helyettük a történetet. El kell szakadni a balladától, ki kell találni valamit és fel kell lépni a színpadra – szólt a dramaturgiai biztatás. Tege Antal a ballada színpadra vitele körüli ellentétes álláspontokat azzal oldotta fel, hogy „ha valamire Zalán Tibor azt mondja, lehetetlen, abból mindig nagyon jó dolog jön ki a végén”. (Valószínűleg az Aska és a farkas, valamint a Toldi átdolgozására gondolt, mindkettőt Zalán Tibor alkalmazta színpadra.) Végül nagyon simán, mintha csak előzetesen megegyeztek volna – talán két esetben akadt több pályázó ugyanarra a balladára -, szinte minden csapat az eredetileg kiválasztott mű rendezési jogát nyerte el. Az Andrássy Gyula Gimnázium és Kollégium A walesi bárdokat, a Széchenyi István Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Szakközépiskola és Kollégium a Hídavatást, a Kemény Gábor Logisztikai és Közlekedési Szakközépiskola a Mátyás anyját viheti színre. A BÉKSZI Kós Károly Építő-, Fa- és Szolgáltatóipari Tagiskolája A bajuszt, a Zwack József Kereskedelmi és Vendéglátóipari Tagiskola a Szőke Pannit, a Bartók Béla Művészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Zeneiskola az Ágnes asszonyt, a Belvárosi Általános Iskola és Gimnázium a Pázmán lovagot mutatja be. A Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola, Kollégium és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény előadásában láthatjuk majd a Vörös rébéket, a Szlovák Gimnázium, Általános Iskola, Óvoda és Kollégiumtól a Tengeri-hántást, a Békés Megyei Hunyadi János Közoktatási Intézménytől Mezőkovácsházáról a Szondi két apródját, a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumtól Mezőberényből – A hamis tanút, a Vajda Péter Szarvasi Evangélikus Gimnáziumtól Zách Klára balladáját, a Békés Városi Színjátszó Csoporttól Az egri leányt. A Széchenyi István Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Szakközépiskola kollégiumi csapata a tetemrehívást választotta. A Gépészeti Szakközépiskola pedig a programsorozat honlapjáért lesz felelős. A repertoár és a szereposztás tehát adott, kezdődhet a több hónapos műhelymunka, az iskolák és a színház együttműködése, a premierek áprilisban láthatók. Niedzielsky Katalin
