A színház művészei- és művészbarátai a Békés Megyei Szociális, Gyermekvédelmi, Rehabilitációs és Módszertani Központ fogyatékossággal élő gyermekeivel és fiataljaival közösen léptek fel hétfőn este a színház színpadán, egy kétórás műsor keretében. Az Angyalok szárnyalása rendezvény célja: segíteni a fogyatékossággal élők társadalmi elfogadottságát, és az est bevételéből támogatni a gyermekvédelmi központban élő fiatalokat. A Jókai Színház fontos küldetésének tartja, hogy a fogyatékossággal élők minden tekintetben azonos eséllyel látogathassák és közösségi élményként élhessék meg az előadásokat; akadálymentes az épület, Braille-írással táblák tájékoztatják a vakokat és gyengénlátókat, előadásainkon gyakran segíti jeltolmács a hallássérültek színházi élményhez jutását és narrált előadás a látássérültekét. Tarsoly Krisztina és Komáromi Anett színművészek kezdeményezésére és szervező munkája nyomán mára hagyománnyá vált az egész estét betöltő jótékonysági est, amelyet a művészek, és akadályozottsággal élő fiatalok közös előadása tesz különlegessé. A felkért művészek és együttesek mindig örömmel tesznek eleget a meghívásnak. Idén a jótékonysági est díszvendégeként az idén negyvenöt éves Kossuth- és Prima Primissima-díjas Kaláka, a megzenésített versek hazai műfajának alapító zenekara örvendeztette meg játékával a publikumot. Kaláka Komáromi Anett színművész így emlékezett a kezdetekre: „Sok évvel ezelőtt kezdődött el valami nagyon fontos itt, ami azóta is tart, és egyre többen vagyunk…Tarsoly Krisztina kolléganőmmel 2005-ben találkoztunk először a sérült fiatalokkal. Akkor még nem gondoltuk, hogy ilyen hosszútávú kapcsolat és ilyen mélységű barátság alakul ki közöttünk. Az évek során újabb és újabb kihívásokat kerestünk, és hogy ma ismét itt lehetünk, az egy kilenc évvel ezelőtti  találkozásnak és rengeteg ember szeretetének, nyitottságának és energiájának köszönhető.” Presits Tamás és Komáromi Anett A különleges, szívet melengető jótékonysági est  ismét nagy sikert aratott, a közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a fellépők produkcióit. A láthatóan sok gondoskodással, szeretettel felkészített fogyatékossággal élő fiatalok mellett felléptek: a Jókai Színház művészei, Komáromi Anett, Presits Tamás, Kovács Edit, Liszi Melinda, Mészáros Mihály, Szabó Lajos, Jancsik Ferenc, Vadász Gábor, valamint Biró Gyula, Balázs Csongor, Tatár Bianka, Berényi Nagy Péter, Mlinár Pál, Rázga Áron, a Belvárosi Általános Iskola és Gimnázium gyermekkórusa, Berta János Jimmy, Falusi László, Vozár M. Krisztián, Lovas Gábor, Mlinár Pál, Rázga Áron, Szente Évi, Kerekes Judit és a Fitt Dance Center. Mészáros Mihály és Faluhelyi Balázs Közreműködött: Bunzel Lívia és a Lívia Fodrászszalon, az Edit Fodrászat, Gyulavári Zoltán, a Szent Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola Iparművészeti Tagozatának tanulói és Novák Attila, Nyári Attila, Szlávik Ágnes, Tallér Edina, Vámos Zoltán és a Jókai Színház munkatársai.  A gálaestet Tarsoly Krisztina színművész rendezte. A gálaesthez idén kiállítás is kapcsolódik: egészséges és sérült fiatalok az angyalkép témakörében állították ki alkotásaikat a teátrum előterében. „Angyalt alkotni, kreálni több, mint egy egyszerű alkotói folyamat. Megjeleníteni a láthatatlant, megszemélyesíteni a személytelent, megérezni a legkisebb jelet, rezdülést… Különböző grafikai és festészeti technikák rendszeréből kiválasztani a legmegfelelőbbet, megalkotni a legalkalmasabb kompozíciót komoly feladat volt számukra” – mesélt az alkotási folyamatról Novák Attila művész tanár. A rendezvény célja kettős volt: egyrészt meg kívánta mutatni a fogyatékossággal élő emberek értékeit, segítve ezzel társadalmi befogadásukat, másrészt a jótékonysági est bevétele az életminőségük javítását szolgálja a közelgő karácsonyi ünnep meghitté tételével. Ez az este most róluk szólt, és persze a támogatás, az elfogadás, a szeretet fontosságáról, arról, hogy mindenkinek jut itt feladat. Az Angyalok szárnyalása jótékonysági est most is bebizonyította, hogy a hátrányban élők és a sérültek is képesek arra, hogy példát mutassanak a társadalomnak. 

A Békéscsabai Jókai Színház és a Körös Irodalmi Társaság szeretettel meghívja Önt és kedves ismerőseit 2014. november 17. (hétfő) 18.00 órára, a Jókai Szalonba, Dragomán György Máglya című regényének bemutatójára. Dragomán György az egyik legnépszerűbb magyar író világszerte. Az 1973-ban Marosvásárhelyen született, és Magyarországra 1988-ban átköltözött alkotó pályája valóságos sikertörténet. Első regénye, A pusztítás könyve megkapta az év legjobb magyar prózakötetének járó Bródy-díjat 2003-ban. A teljes áttörést második nagyprózája, A fehér király hozta meg számára, melyet harminc nyelvre lefordítottak. Kilenc évvel A fehér király után, idén jelent meg a Máglya, melynek főhőse egy 13 éves árva lány, aki közvetlenül a romániai forradalom után igyekszik eligazodni a szeme láttára átalakuló, nehezen kiismerhető világban. A szerzővel kevésbé ismert arcairól, a gyászmunka összetettségéről, a gyerekek életébe beszűrődő politikáról, a hatalom sajátosságairól, sikerről, készülő művekről Darvasi Ferenc író, szerkesztő beszélget.   Közreműködik: Kara Tünde Jászai-díjas színművésznő. A rendezvény támogatója: a Szépírók Társasága.

A Bernarda Alba házát, Federico García Lorca klasszikus drámáját jövő év elején, január 30-án mutatja be a Békéscsabai Jókai Színház. Tegnap az első olvasópróbát tartották, de már két hónapja izgalmas műhelymunka, kemény edzés zajlik: flamencózni tanítja a szereplőket Bajnay Beáta koreográfus. (Niedzielsky Katalin tudósítása) A jellegzetes spanyol kultúra szenvedélyes mozgás- és érzésvilágából kaptunk is rögtön egy kis ízelítőt, csak előtte Fekete Péter igazgató köszöntötte a készülő produkció alkotóit, közreműködőit. Majd kérésére kipenderültek a színészklub közepére a táncosok: a fiúk tiszta feketében, a lányok bő szoknyája piros fodrokkal díszítve. Oravecz Péter spanyolgitárjára már ropták is a flamencót, a gitárhoz „hangszerként” szólt az ütemes lábdobogás. A hangulatteremtő bemelegítés után Béres László rendező azzal kezdte beszédét, hogy amit láttunk, azt nemcsak a táncosok, hanem a színészek is tudják, „a társulat már elkezdett flamencóban gondolkodni”. Video:JókaiFilm/Vámos Zé    Arra teszünk kísérletet, hogy ne csak a szöveg alapján, hanem komplex színházi nyelven – a zene, az ének, a tánc, a szöveg és a látvány segítségével együtt – vigyük színre Lorca drámáját. S itt nincs alá- vagy mellérendeltség, minden elem egyformán fontos – hangsúlyozta a rendező. – A 20. századi spanyol dráma és költészet legnagyobb alakjának, Lorcának az érzésvilágát szeretnénk bemutatni, darabjai örökérvényűek, legismertebb a Vérnász, a Yerma és a Bernarda Alba háza, Magyarországon utóbbit mutatták be legtöbbször. Az Andalúziában játszódó drámáról a rendező elmondta: a helyszínre jellemző, hogy ott, akárcsak Székelyföldön, ahonnan származik, rendkívül erősek a társadalmi hagyományok. Ilyen környezetben különösen nehéz feladat hárul Bernarda Albára férje halála után; nyolc év gyászt hirdet, és ott marad öt lányával, akik közül csak a legidősebb mehet férjhez, neki van ugyanis egyedül vagyona. –   A történet az emberi szabadságvágyról szól, illetve arról, melyik lány hogyan viszonyul ehhez a fontos dologhoz, mit kezd vele, lemond róla vagy harcol érte. A flamenco, a sajátos jelrendszer előadásba építésével kapcsolatban Béres László kifejtette, hogy Lorca nemcsak drámaíró volt, hanem festő és zeneszerző is, aki jól ismerte a spanyol népzenét, és színjátszással is foglalkozott. „Kisebbséghez tartozott, a másságát, kisebbségi sorsot próbálta kiírni magából.” A rendező legkomplexebb darabjának nevezte a Bernarda Alba házát, amelyben a zene, a festészet, a tánc kap kiemelt lehetőséget, és amely nyolc nagyon erős női szerepet kínál a színészeknek. Ezután a szereposztást ismertette, kiemelve a figurák lényegét – de ezt ne áruljuk el előre, bízzuk a közönségre! A címszerepet Kovács Edit játssza, anyja, María Josefa alakját Nagy Erika. Pepe, aki az előadásban nem jelenik meg, de érte áhítozik az összes nő, Vadász Gábor lesz. Angustias, a legidősebb lány alakját Komáromi Anett kelti életre, Magdalenát Fehér Tímea, Ameliát Tatár Bianka. Liszi Melinda formálja Martiriót, a legfiatalabb lány, Adel szerepében Tarsoly Krisztinát láthatja a közönség. Székely László Kossuth-díjas díszlettervező – mint mondta – kicsit hazajött a Jókai Színházba, Lorcát szcenikailag elég nehéz feladatnak tartja. A színpadkép makettjével a kezében a művész elmondta: a belső szörnyűségek ábrázolásához egy halálkatlant tervezett, úgy vélte, a furcsa, rideg világhoz, ahol a visszafojtott vágyak előbb-utóbb kitörnek, egy fehér, zárt doboz felel meg leginkább. –   A dráma a színészekben, a darab fordulataiban valósul meg, hogy a nézőnek igazi katartikus élményt adjon. Ezért olyan teret képzeltem el, amelyben a színészek tehetsége érvényesülhet – fejtette ki Székely László. Megtudtuk, hogy a makett hátsó falán, amelyet a közönség lát, amikor beül a helyére, az egész darabra és Lorca minden művére igaz ars poetica olvasható: „A duende erő, nem pedig cselekvés; harc, és nem gondolkodás. Egyszer egy öreg gitárművésztől ezt hallottam: A duende nem a torokban van; a duende belülről jön föl, a talpból. Nem képességről van hát szó, hanem valóságos élő stílusról, egyszóval vérről; valami nagyon öreg kultúráról és pillanatnyi alkotásról. Ez a titokzatos erő, amit mindenki érez, de egyetlen filozófus sem tud megmagyarázni, végső soron a föld szelleme.” Székely László egykori tanítványa, Bodnár Enikő jelmeztervező az előadás színvilágának rejtelmeibe avatott be. Az andalúz parasztvilág természetes anyagait látjuk majd, a szereplőket fekete-fehérbe és szürkébe öltözteti, egy lány kap zöld ruhát. A szürke hideg árnyalata a halálhangulatot erősíti. A hölgyek fekete, sötét barna és ősz parókát viselnek, kendőt, kontyot és „meszelt” arcot. Fontos, hogy mozogni tudjanak és jól érezzék magukat a ruhákban, ezért a tervező minden színésszel egyenként elbeszélget. Fehér halálkatlan fekete figurákkal, flamenco, lábdobogás, sirató kórus, gyászoló falusiak. Az előkészületek nagyon izgalmas előadást ígérnek; erre erősített rá a műhelytitkokba szóló beavatás után még egy kis gitármuzsika búcsúzóul a sajtó képviselőinek. A színészek pedig – rövid szünet után – elkezdték a tulajdonképpeni olvasópróbát.   Niedzielsky Katalin     Fotók: JókaiFilm/Vámos Zé; Locskai Henriett  

A Békéscsabai Jókai Színház, a budapesti Játékszín és a Zikkurat Színpadi Ügynökség koprodukciójában láthatja a közönség november 13-án, 14-én, valamint 15-én a … Tied a világ! című  produkciót, mely az idén 50 éves Illés zenekar 2014-es Beatünnep című rendezvénysorozat része. A  jubileumi Illés-évfordulóra Szente Vajk könnyed hangvételű, az Illés legenda részét képező sztori-gyűjteményt fogalmazott 90 percben a színpadra. A produkció 20 Illés nótát tartalmaz, élő zenekar előadásában, a dobok mögött Szörényi Örssel, és a műfaj jelentős, fiatal színész-énekeseinek közreműködésével. A szerepekben: Vastag Tamás, Gubik Petra, Nagy Sándor, Feke Pál, Serbán Attila, Csomós Lajos, Gulyás Attila és Szabó Lajos.  Helyet kap a darabban a spontaneitás is, méghozzá a közönséggel való interakció során, ami különleges részét képezi az előadásnak. A történet négy jó barátról szól, akik összegyűlnek egyikük lakásavató buliján. Szente Vajk egy olyan retró színházi bulit rendezett meg, amelyben a közönség nem csupán néző, hanem sok tekintetben résztvevő is. Bár a legendás zenekar repertoárját teljesen bemutatni lehetetlen, de aki szereti a dalaikat, annak a …Tied a világ! mindenképp kihagyhatatlan program. Már csak azért is, mert a vége meglepetést is tartogat a nézők számára. Az első két előadáson Bródy János, szombaton pedig Szörényi Szabolcs jelenléte teszi igazán egyedivé a zenés társasjátékot. Ez az év annak a jegyében telik, hogy ötven évvel ezelőtt megalakult ez a legendás zenekar. Aki részese szeretne lenni az élménynek, most megteheti:  „Illés-rajongóknak kötelező!”

A Békéscsabai Jókai Színház a Magyar Állami Operaház vendégjátékával örvendeztette meg a közönségét. Donizetti – Don Pasquale című vígoperája magyar nyelven volt látható november 10-én a Jókai Színházban, így az Operaház hangulata Békéscsabára költözött. Ahogy felgördült a függöny, a színpadkép máris elvarázsolta a publikumot. Az előadás monumentális díszletei megadták az alaphangot, de a jelmezek is nagyon ötletesre sikerültek. A szövegek magyar nyelven szólaltak meg, kifejezetten érthető módon. Igazi modern, szórakoztató előadás volt a Káel Csaba rendezte darab, ami többször hangos nevetést váltott ki a nézőtéren, vígoperáról lévén szó. A Don Pasquale-t alakító Szüle Tamás színes karaktert formált és remekül énekelt, csakúgy, mint Szerekován János, Káldi Kiss András, Szemere Zita és Beöthy-Kiss László. Don Pasquale már betöltötte a hetedik X-et, de még kitűnő egészségnek örvend, ezért házasodni készül. Malatesta (Káldi Kiss András) doktor menyasszonyt szerez a számára. Don Pasquale kitagadja unokaöccsét, Ernestot (Szerekován János), amiért Norinát (Szemere Zita), a fiatal özvegyet szándékozik feleségül venni, de Malatesta doktor épp Norinát mutatja be feleségjelöltként az idős úrnak. Norina magába bolondítja a vénembert, aláírják a házassági szerződést, a fiatalasszony máris a ház úrnőjének érzi magát: parancsolóvá, zsémbessé, pattogóvá válik. A cselekmény tovább bonyolódik, Norina és Ernesto kapcsolatára is fény derül. Végül Norina a közönséghez fordul: Urak, hölgyek, ugye sejtik, mi a játék tanulsága? Szerelemre, házasságra Öreg ember nem való! Az előadás jó példája annak, hogy nem poros műfaj az opera! A kiváló melódiák, énekek és szórakoztató jelenetek izgalmas kikapcsolódást és élményt tudnak nyújtani a kultúra szerelmeseinek. A Jókai Színházban is vastaps követte az előadást.