A szombaton kapott hosszú-hosszú állótaps után, a már kiürült nézőtér előtt, színpadi koccintásra gyűlt össze a társulat megünnepelni a premierelőadást. A Trianon rockopera immár végérvényesen a színház repertoárjának részét képezi. – Trianon nem a múlt, Trianon itt él velünk-bennünk. A magyarok évtizedekig, generációkon keresztül nem beszélhettek róla. Ezért is kaphatott most ez az előadás álló tapsot a végén, mert utat mutat ahhoz, hogyan is tudjunk beszélni a történelmünkről, megélhetővé teszi azokat az történeteket, amelyek a mindennapjainkban ma is hatást gyakorolnak a magyarság sorsára. – mondta Koltay Gábor, a premiert követő színpadi koccintás alkalmával. A darab rendezője köszöntőjében kiemelte, hogy maradt benne némi hiányérzet, hogy a magyar kulturális intézmények mennyit és hogyan foglalkoztak a centenáriumon, a most már 101 éve aláírt békediktátummal, az ország szétszakításával. Ugyanakkor pozitív példaként kiemelte, hogy a Jókai Színház ennyire méltó módon emelte a nemzeti összetartozást, a 2020-2021-es évad központi témájává. Seregi Zoltán igazgató megköszönte az alkotók munkáját, és külön köszönetet mondott Dariday Róbertnek, aki 93 éves korát meghazudtolóan energikusan és megrázó erejű alakítással lép estéről estére a közönség elé. Társulatunk örökös tagját a Narrátor szerepében június 15-ig láthatják a Trianon rockopera nézői. A képen Koltay Gábor, egy a társulat minden tagja által aláírt, külön neki készített-keretezett ajándék plakátot vesz át Seregi Zoltán igazgatótól. Fotó: Bere Mátyás

Százhuszonöt évnyi messzeségből, a Millenniumtól indul a Koltay testvérek és a Kormorán együttes által jegyzett Trianon cselekménye, amelynek végpontja 1989, a rendszerváltozás. A Kádár-éra letűntével véget ért az az idő, amelyben a trianoni országcsonkítást hallgatás övezte. Ez az évtizedekre nyúló, kényszerű szilencium adósságot ró ránk, melynek törlesztése a Trianon című zenés történelmi játék. A Narrátor (Dariday Róbert) visszaemlékezésével indul a Koltay Gábor által összeállított szöveg, és az előadás végpontjához közeledve szintén a Narrátor jelképes személye zárja a művet, mintegy keretet adva a sok-sok történelmi személyiséget megszólaltató, ugyanakkor az egyszerű ember sorsára is fókuszáló darabnak. A darab kontinuitását részben a bal oldal magasában helyet kapott szerkesztőség, s benne a két újságíró biztosítja, akik kommentálják, értelmezik az eseményeket, jelképes és valóságos párbeszédet folytatnak olvasóikkal és természetesen a nézőkkel, szemlélői „felülről” az eseményeknek, ugyanakkor elszenvedői a házkutatásnak is. Jelmezük változása az idő múlását is érzékelteti, a darab végén átveszik a helyüket a Színitanház fiataljai. Az előtérben helyet kapott középkori temető keresztjeitől a modern korig vezet bennünket a díszlet, amely be tudja fogadni ennek a súlyosan gomolygó cselekménynek minden szeletét. A cselekmény – amely nem más, mint huszadik századi históriánk – néhol ugyan elidőzik, de egy pillanatra sem torpan meg. A történelmi eseményeket, az azokat értelmező, adott korban keletkezett dokumentumokat át- meg átszövik az irodalmi, főként lírai alkotások. A darabot és a rendezést hihetetlen dinamika jellemzi, melyet elsősorban a zene biztosít: a Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat éteri dallamától egészen a folk-rock stílusáig jutunk, s ez sokszínűség lehetőséget ad arra, hogy színészek több zenei stílusban is megmutathassák magukat. A Viharsarok Táncszínház művészei és a Színitanház fiataljai méltó partnerei társulatunknak. A Trianon című zenés történelmi játékban az alábbi művészeinket tekinthetik meg: Dariday Róbert, Bartus Gyula Jászai Mari-díjas, Tege Antal, Katkó Ferenc, Nagy Erika, Liszi Melinda, Beszterczey Attila, Czitor Attila, Nagy Róbert, Csonka Dóra, Gerner Csaba, Puskás Dániel, Veselényi Orsolya, Lévai Attila, Ormándy M. Keve, Galambos Hajnalka, Miszlai Márton szh., Kiss Viktória szh. , Szász Borisz szh., Laszkó Viktor szh., Mlinár Pál Bence, Mlinár Balázs Közreműködnek: Fazekas Döníz, Gulácsi Réka, Lehoczki Orsolya, Móricz Bence, Fekete Levente, Nagy Balázs, Nagy Endre, Bartus Botond szh., Berndt Richárd szh., Borák Péter szh., Fűri Fanni szh., Kristály Alexandra szh., Tamási Panna szh., Trabach Veronika szh. és a Viharsarok Táncszínház táncosai: ifj. Mlinár Pál, Mlinár Péter, Mlinár Zsuzsa, Földes Roxána, Gáspár Bendegúz, Göcző Petra, Kiss Anna, Oláh Dániel, Tóth Luca, Vig Péter  

Dariday Róbert, a Békéscsabai Jókai Színház örökös tagja a Trianon-előadás Narrátora. Kilenc évtizedét meghazudtolva vele indul az előadás, és a fináléban is fontos szerepet kap. A próbafolyamat tapasztalatairól, érzéseiről kérdeztük a péntek esti díszelőadás előtt. – Milyen érzés újra a színpadon, rivaldafényben állni? – Nagyon jó a szerepem! Én teszem le a darab alapját, és én is zárom le. 1920-tól indul, 1989-ig tart. Az első felvonást le szoktam menni megnézni. Az a véleményem, hogy nagyon jól megkomponált darab. Az eleje is megható… 1928-ban születtem, valamivel később, mint Trianon. – Az 1930-as évektől már lehetnek a történelemre vonatkozó emlékei. Melyik jelenet ütötte szíven, melyiket találta különösen érdekesnek? – Az előadásban megérintett a második világháború, eszembe juttatta az azt követő hadifogságom. Aztán 1956 – akkor már színész voltam Pécsett. Természetesen eszembe juttatta drága tanáraimat, akiktől és akikkel rengeteget tanultam főiskolásként a nagy Nemzetiben. – Melyik a legjobban komponált jelenet? – Az első részt tudom megnézni, utána már készülök. Nem akarok késni, 65 év alatt egyszer sem történt velem ilyen a pályán. Úgy találom, hogy jól megcsinált előadás, hamarosan „feltálaljuk”, és nagyon várjuk a közönség reakcióját! Szépen megírta Koltay Gábor, a zenét Koltay Gergely, remekelnek a színészek, nem beszélve a gyerekekről, a táncosokról! – Köszönöm szépen a beszélgetést, és zajos sikert kívánok! (Szilágyiné Szabó Ágnes)  

Az István, a király 1983-as királydombi bemutatója óta szeretem azokat a történelmi tematikákat, amelyekről keveset tudunk, de amelyek nagymértékben befolyásolták a magyarság életét. A XX. század történetét az 1920-as Versailles-i békerendszer alapvetően meghatározta, s ezen belül a nekünk legfájóbb trianoni döntések hatását máig érezzük lelkükben, de a Kárpát-medencében élő nemzetek egymás közötti viszonyában is.  Az 1945 utáni évtizedek elhallgatásai után, különösképpen pedig a 100. évforduló idején nyilvánvaló, hogy elemi erővel jelent meg Trianon nyilvánosság előtti tárgyalásának igénye, hiszen utóhatása tetszik, nem tetszik, mindennapi életünket befolyásolja. Bámulatos történelmi tett, ami 1920 után Magyarországon bekövetkezett. Egy Trianonban halálraítélt ország tizenöt esztendő alatt, a harmincas évek közepére a közepesen fejlett európai országok élvonalába emelkedett. Ennek a társadalom minden rétegét érintő, átfogó fejlődésnek kiemelkedően jelentős oktatási, kulturális vonatkozásai voltak. Ezt szoktuk Klebelsberg Kuno kultuszminiszter nevével fémjelezni. Az akkori politikai vezetés magáénak vallotta Széchenyi törekvéseit, miszerint csak „kiművelt emberfők” sokaságával lehet valódi, összetartó közösséget, azaz nemzetet teremteni, amely képes ellenállni a világban lezajló politikai folyamatoknak, felépíti önmagát, megerősödik, hogy aztán egy szerencsés történelmi időszakban ez az erős közösség képes legyen élni az esetlegesen kínálkozó lehetőségekkel. Ez volt a revíziós gondolat lényege, amelyben minden felekezet, politikai erő, társadalmi csoport egyetértett. Mai kulturális közállapotainkat jól jellemzi, hogy nem minden intézmény emlékezett meg illő módon a 100 évvel ezelőtti eseményről. A Békéscsabai Jókai Színház példát mutatva, teljes tavalyi évadát a Nemzeti Összetartozás jegyében tervezte meg.